Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében
92 Szuromi Szabolcs Anzdm O.Praem. sen több helyen és különböző összefüggésekben említi a iustitia és misericor- dia kérdését, amelyek közötti kapcsolatra a Bartholomaeus Brixiensis52 által 1240-re összeállított Glossa Ordinaria számos esetben felhívja a figyelmet.53 A belső fórum és a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatása kérdéskörében azonban elsődlegesen a II. rész questio XXXIII-ra kell fordítanunk a figyelmünket, amelyet önálló distinctíókra bontva, De penitencia cím alá rendezett a kompilátor. Nyilvánvaló, hogy ez a joganyag, leginkább a belső fórumra tartozó esetek (forum internum) fegyelmi kereteit rögzíti. A gyóntatási fegyelem jelentős változása III. Sándor pápa intézkedéseitől datálható (1159-1181)54. Az 1177. május 7-én kelt levél leglényegesebb része bekerül a Liber Extra-ba (X 5.38.3).32 * * 35 36 A dekretális levél nem pusztán a gyónás kötelező anyagát szabályozza, hanem az igazságot (iustitia) feltáró és a feloldozást megadó pap testvéries (fratemitas) és irgalmas (misericors) lel- külettel történő tevékenységét is. AIV. Lateráni Zsinat (1215) - mint ismert - előírta minden hetedik életévét betöltött hívő számára (vö. aetas discretio- nis) az évenkénti gyónást, lehetőleg húsvéti időszakban, hogy méltón vehessék magukhoz az oltáriszentséget.56 A zsinat 21. határozata - amely bekerül a Liber Extra-ba (X 5.38.12)37 * 39 - részletesen beszél a bűnbocsánat szentségének a kiszolgáltatásáról, kifejezetten említve a bűnös és a megvallott bűn körülményeinek a gyóntató által történő alapos mérlegelését.58 A gyóntatási felhatalmazással rendelkező pap, a hagyományos megfogalmazás alapján, „bíróként és orvosként” tevékenykedik a gyóntatás folyamán. Stanislaus Woywod O.F.M. magyarázatát követve: gyóntatási tevékenysége során egyszerre kell érvényesülnie az isteni igazságosságnak és az isteni irgalomnak. Ez egyúttal kifejezi a papnak az Isten iránti tisztelet állandó megőrzésére és a lelkek üdvösségének előmozdítására irányuló sajátos kötelezettségét.59 Woywodnak a CIC (1917) Can. 888-hoz fűzött magyarázata 32 Domingo, R., Bartolomé de Brescia, in Otaduy, J. — Viana, A. - Sedano, J. (dir.), Diccionario General de Derecho Canónico, I. Pamplona 2012. 625-626. 53 Decretum Gratíani emendatum et notationibus illustratum una cum glossis (Cum Priuiliegio Gregorii XIII. Pont. Max. et aliorum Principum), Venetiis 1584. 54 Gaudemet, J., Église et cité. Histoire du droit canonique, Paris 1994. 372. 35 Friedberg II. 884-885; vö.JL 12831 (8485). 36 Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.’ (továbbiakban COD) 245. 37 Friedberg II. 887-888. 58 Cone. Lateranense IV(1215), Const. 21: (...) Sacerdos autemsit diseretus et cautus, ut more periti medici superinfundat vinum et oleum vulneribus sauciati, diligenter inquirens et peccatoris circumstantias et peccati, per quas prudenter intelligat, quae illi consilium debeat exhibere et cuius- modi remedium adhibere, diversis experimentis ütendő ad sanandum aegrotum (...). COD 245. 39 Woywod, S. - Smith, C, A practical commentary on the Code of Canon Law, New York 1957. 495.
