Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
Apologia misericordiae 71 amelyek minőségeire vonatkoznak. Ezek közé tartozik a mindenhatóság és a mindentudás predikátuma, melyek valójában elválaszthatatlanok a végtelenség, de legalapvetőbben az abszolút mivolt állítmányától.20 Ha van Isten, neki per definitionem abszolútnak (absolution: eloldott, semmi mástól nem függő, nem relatív) kell lennie, különben nem lenne Isten. Ha ez így van, akkor a mindenhatóságából csakis tudatosan, és nem valami fátum-szerű történés révén tud kiüresedni. Hogyha Istennek lenne sorsa, akkor már nem lenne abszolút - ezzel a dilemmával a görög és a római vallásosság már korán szembesült, de feloldani nem tudta. Maguk az istenségek is elszenvedték a moirák által kiszabott végzést. Ezért bizonyos értelemben joggal mondhatjuk: az antik világban nem az istenségek voltak abszolútok,21 hanem a végzet.22 2. Isten halála. A keresztény teológia egyetért Nietzsche kijelentésével, miszerint Isten a szeretetébe halt bele. Ám ezen halál olvasata radikálisan eltér. Míg a német bölcselő számára egy oktalan istenség értelmetlen kimúlásáról van szó, ami éppen ezért kerülendő ellenpélda az ember számára; addig a hittudomány szerint a tudatos döntése révén önmagát kiüresítő Isten szabadon felvállalt életáldozatával van itt dolgunk, ami ennek megfelelően követendő példa az ember számára. A kérdés az, hogy a halál „Isten pokla”, vagy Isten „pokolra való alászállása”; Isten bukása, vagy Isten győzelme? Visszanyúlva az első pontban mondottakhoz, logikusan csakis a második változatot tudjuk elképzelni: ha Isten tudatosan lép rá erre az útra, az azt is jelenti, hogy célja van vele, aminek elérését akarja, és aminek elérésére képes is. A látszólagos kudarc benyomása éppen ezért önnön korlátozott értelmezési horizontunknak tudható be - hacsak nem akarunk teret nyitni a nietzschei patetikus, lírai, de kevéssé logikus istenfogalmának. 3. Isten és a részvét [együttérzés], A „részt-vevő” Isten gondolata nem az Újszövetség találmánya. Az Ószövetség alaptapasztalatai közé tartozik, hogy 20 Az Istenről való beszéd és a róla állítható prédikátumok problematikájához Id. Davies, B., Bevezetés a vallásfilozófiába, Kossuth, Budapest 1999, 31-43. 21 A politeizmus abszolútum-problematikáját Platón és Arisztotelész is világosan látja, vélelmezve az Egyet (to agathon, illetve a to proton kinoun akineton gondolata). Elgondolásuk gyökerénél ott áll Szókrátész, aki már maga is feltette, hogy a sok isteni (hói theoi) és a világ rendje mögött ott áll a rendező elv (to theion vagy ho theosz). Ld. Coreth, E., Isten a filozófiai gondolkodásban, Kairosz, Budapest 2004, 52-65. 22 A kérdéssel foglalkoztunk egy korábbi, szintén a Communio hasábjain megjelent írásunkban: Megszabadított szabadság, in Communio 19 (2011/3-4), 59-71 [különösen is az első fejezet].
