Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
Apologia misericordiae 63 és kiszolgáltatott ember védelmét nem vállalja fel, milyen jogon akar az Isten megbocsátani a bűnösnek, a gazembernek, a zsarnoknak? Az irgalmasság végül a rosszul megteremtett, igazságtalanul kormányzott világot belelöki a gonoszság isteni irgalommal felkent uralmának a groteszk színjátékába - érzik nem kevesen. Létezhet-e mennyország, ahol diktátorok, hadvezérek, bankárok, politikusok együtt ünnepelnek az egykori áldozataikkal? GYANÚBA KEVEREDETT IRGALMASSÁG Már az ókori bölcsek vizsgálták az irgalmasság természetét, s ennek során apránként elkülönült két fontos vetülete: az első az együttérzés, amely adott esetben szinte ösztönösen születik meg az emberben (például egy szenvedő embertársával szemközt), a második pedig az a cselekedet, amellyel ennek a bajban lévőnek a segítségére sietek. Az első szint értékesnek számított a klasszikus görögség szemében: volt oltára Athénban az eíeosz-nak (az irgalmasságnak), amelynél menedékjogot lehetett kérni, s úgy az istenek, mint a nemes emberek rendelkeztek ezzel a vonással, ami tulajdonképpen „a másik meg nem érdemelt szüksége fölötti megérintődés érzése” volt.1 Csakhogy miként erre már - Platón és Arisztotelész, de még inkább - a sztoikusok rámutattak, az ilyetén érzelmi olvasat súlyos veszélyeket rejt magában. Hiszen mi történik, ha a tárgyaláson a bírónak megesik a szíve a vádlotton, és ezért aztán nem igazságosan ítél? Ugyanez a gondolat a Bibliában is megfogalmazást nyert: „Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak” (Lev 19,15). Ebben a megközelítésben az együttérző elfogódottság éppen a hatalom előtti meghunyászkodás komplementere: mindkettő, más és más okból, de egyaránt elferdíti az igazságot. Ezért is lehet a nagy messiási próféciák egyik fontos tengelye az igazságos ítélet igénye: „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt” (íz 11,3-4). Az alapvető feszültség - az igazság és igazságosság az irgalmas érzelem általi befolyásolásának problémája - végigkísérte az európai gondolkodás történetét, s mondhatni elkeseredett ideológiai állóháborúba torkollott az „igazságosak” és az „irgalmasok” között. 1 Ld. Hauser, R., art. Barmherzigkeit I, in HWPh 1, coll. 753-754.
