Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Kereszty Rókus - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság cselekedetei

60

Kereszty Rókus O.Cist.

„»Halálosan szomorú a lelkem... Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely« (Mt 26,38.39). Sokan az Üdvözítő szomorúságában annak bizonyítékát látják, hogy benne is volt gyöngeség. A magam részéről nem találok semmit, amit bocsánatért kiáltana, épp ellenkezőleg: egy csodálatos motívumot látok. Átérezte azt a szenvedést, amit mi is érzünk, jóllehet semmi sem volt benne, ami a szenvedésére válhatott volna. Azért vállalta fel szomorúságomat, hogy részeltessen engem az örömében. Végigkísérte az utunkat, egészen a holtak közé, hogy őt követve visszajussunk az életre”.13

Megváltásunk titkának a teljességét fedezzük fel ebben az együttérzésben, amely azáltal tudja visszaadni nekünk az életet, hogy elfogadja a halálunkat, s átérezve szomorúságunkat, felkínálja nekünk az örömét.

Amennyire tehát engedjük átalakítani magunkat Krisztus mintájára, any- nyira részesedünk irgalmasságának művében. Részesedhetünk az emberi nyomorúságban és átérezhetjük szívünkben a fájdalmat, amely átjárja annak a szívét, aki szenved, mivel nem merülünk alá vele együtt a reménytelenségbe, hanem épp ellenkezőleg, feléleszthetjük benne Krisztus örömét, vagy legalábbis békéjének szikráját. Irgalmasságunk hatékonysága Jézussal való közösségünk intenzitásától függ. Teréz anya rendje, a Szeretet Misszionáriusai, az Oltáriszentség előtt eltöltött napi egy órában találják meg a kegyelmet ahhoz, hogy segítségére legyenek a haldoklóknak.

ÖSSZEGZÉS

Végezetül: miért a külsőleg megnyilvánuló együttérzésen mérhető le, hogy milyen ítélet alá esünk? Miért van, hogy bár az irgalmasságra irányuló belső készség döntő, mégsem elégséges? Úgy hiszem, a választ az emberi személy természetében lelhetjük fel, aki megtestesült szellem. Minden lelki üzenet a testében jut el hozzá. Csupán akkor lehet megérteni az irgalmasság lelki alapzatáról szóló beszédet, hogyha a konkrét cselekedetek tapinthatóvá válnak. Ezek megkövetelik, hogy hátrahagyjuk az ellenszenvet és az ellenérzést, amelyet a csapások ösztönösen kiváltanak. A tanítás, a vigasztalás, a megbocsátás és az imádkozás úgy teszi lehetővé a szolgálatot, hogy közben megőrzünk valamelyes érzelmi távolságot is. Ám az éhezők táplálása, a meztelenek felöltöztetése, a hajléktalanok befogadása, a betegek meglátogatása s a halottak eltemetése olyan fizikai kontaktusra kötelez, amely felerősíti vagy az ösztönös irtózást, vagy pedig a szenvedők iránti kötődést abban, aki segí13 Ambrosius, Comm, in Luc. X, 56.