Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Kereszty Rókus - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság cselekedetei
54 Kereszty Rókus O.Cist. keresi elveszett bárányait, és életét adja értük (Lk 15,3-7; Jn 10,11-16). Lukács (22,37; idézi az íz 53,12-t) a szenvedés leírásakor ezt mondja: „a gonosztevők közé számították”. Két lator között feszítették keresztre, ő pedig megbocsát annak, aki felismeri királyságának a misztériumát akkor, amikor elszenvedi a mértéken felüli megaláztatást (Lk 24,40-43). Jézus tanítványai megtanulják, hogy Istent ne csak abban utánozzák, hogy megbocsátanak ellenségeiknek, hanem még inkább abban, hogy segítenek azon, aki éhes és szomjas, aki beteg, ruhátlan vagy éppen rab. Úgy vélik, hogy valódi kitüntetés, ha magát Jézust szolgálhatják azokon keresztül, akik szenvednek. Szent Lőrinc nem gúnyolódott akkor, amikor a római tisztségviselők előtt kijelentette, hogy a szegények az Egyház kincse, mivel Krisztus az, akit bennük felismert.3 A keresztények nyitják meg a római birodalom első ispotályait, minden eucharisztikus ünneplés során adományokat gyűjtenek a nélkülözőknek, és szállást nyújtanak azoknak, akiknek nincs hol aludniuk. A kolostorokban mindig akad ennivaló a koldusok és utazók számára, mivel tudják: aki őket befogadja, Krisztust fogadja be. Amikor a XIII. században azok, akik vidéken már nem tudnak megélni, minden nélkül a városokba áradnak, Isten azt sugallja Assisi Ferencnek és Guzmán Domonkosnak, hogy alapítsanak olyan közösségeket, amelyek önként osztoznak a nyomorukban, és a keresztények szeretetét és hitét adják ezeknek az elveszetteknek, akinek nincs se reménye, se hite. A skolasztika arra vállalkozik, hogy rendszerbe fogja össze az erényeket, ahol az irgalmasságnak is megvan a maga helye. Egyes teológusok az igazsághoz kapcsolják azt, ami megköveteli, hogy akként bánjunk a felebarátunkkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Azonban Aquinói Szent Tamás és mások a szeretethez kapcsolják az irgalmasságot, mivel arról van szó, hogy szemközt a másikkal, a maga nyomorúságában, ugyanaz a motiváció éljen bennünk, mint magában Istenben.5 6 A középkorban jelenik meg az irgalmasság cselekedeteinek a hetes listája: a hat Krisztus által említettet és a halottak Tóbiás könyve szerinti eltemetését tartalmazza.7 A XVII-XVIII. századtól kezdve a földművelés, majd az ipar forradalma létrehozza Angliában és Franciaországban a városi proletariátust, amely még inkább elgyökértelenedett és nyomorult, mint azok a földművesek, akik a XIII-XIV. század Itáliájában érkeztek kenyérkereset végett a városokba. Az Egyház felkészületlen, mivel külvárosokban nincsenek istentiszteleti he5 Ambrosius, De officiis ministrorum, 2, 28. Ld. Mt 25,40. 6 Aquinói Tamás, S. Th. II—II, q. 30. a. 1-4. 7 Ld. az 1. lábjegyzetet.
