Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Artus, Olivier - Török Csaba (ford.): "Irgalmasság" és "szeretet" Izrael hagyományaiban
Olivier Artus „Irgalmasság” és „szeretet” Izrael hagyományaiban A héber Biblia számos hagyománya Istennek tulajdonított vonásként állítja elénk az irgalmasságot. Ám Istennek az ilyetén értelmezése messze nem egyöntetű az Ószövetségben. Isten és népe kapcsolatát gyakran jogi típusú elvek mentén határozzák meg: Izrael magaviseleté határozza meg sorsát - az áldást vagy az átkot (ld. pl. MTörv 30,15skk). Az Izraelen belüli társas kapcsolatok leírása hasonlóképpen legtöbbször jogi karakterű, s nem az „irgalmasság” vagy a „szeretet” nyelvezetével kerül kifejtésre. Az irgalmasság szövetségi fogalmának elemzése tehát magában foglalja az „igazságosság” és az „irgalmasság” közötti viszony pontos kifejtését. JHWH beszéde a Kiv 34,6-7-ben oly módon ragadja meg ezt a két fogalmat, hogy lépésről lépésre egy irgalmas Istent ír le, s nem egy olyat, aki könyörtelenül igazságot szolgáltat: Jahve, Jahve, irgalmas [rachüm] és könyörülő [channün] Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben [cheszed] és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri kaiktól és unokáiktól harmad és negyedízig.”. A fenti szöveg látszólag fenntartja a paradoxont, amennyiben egymás mellé kapcsolja a két, igen nehezen összeegyeztethető álláspontot: JHWH az irgalmasságban és a szeretetben nagy, vagy pedig inkább a retributív igazságosság szűkebb, „automatikusabb” értelmében végbevitt tetteiben? Mindazonáltal a jelen írás a következő tézist szeretné igazolni: a héber Biblia hagyományai az Isten személyére vonatkozó megértés evolúcióját tükrözik. Izrael folyamatosan eltávolodik egy kezdeti értelmezéstől, amely világosan felmutatja az ókori közel-keleti kultúrákkal közös pontokat, s Istent az emberi igazságosság végső vonatkozási pontjává teszi, hogy aztán majd létrehozzon egy eredeti [nem másból levezetett] alakot: az irgalmas és szerető Istenét. A Kiv 34,6-7 egymás mellé rendel két állítást, amely Izrael teológiai eszmélődésének két állomását képviseli. Isten értelmezésének ez
