Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 33 és mi lesz a küldetése. Mária és József csak hűségesen teljesítik az angyal utasítását, Isten akaratát. Ezzel kifejezik, hogy hittel elfogadják azt, amit Isten ezzel a névvel erről a Fiúról mond. A szokványos névadásnál kifejezett emberi hitvallásból/kérésből - ,Jhvh megszabadít” - Jézus esetében Isten vallomástétele lesz: „ez a fiú, Mária fia, aki egyben Isten Fia, ő szabadítja meg népét bűneitől”. Jézus nevének jelentése így voltaképpen egybeolvad Jhvh nevének jelentésével. Ha Jézus azt teszi, amit Jhvh tesz, vagyis ha meg- szabadítja/megmenti a népet, akkor Jézus és Jhvh cselekvése ugyanaz az egy isteni cselekvés, akkor Jézus és Jhvh szétválaszthatatlan egységet alkot, akkor Jézusban maga az irgalmasan megmentő Isten van itt. Jézus személyi azonosságának és küldetésének isteni jellegét tovább erősíti, hogy az angyal híradása szerint Jézus a saját népét szabadítja meg, mégpedig a bűneitől. Az Ószövetség alapvető hite, hogy Izrael Istené, Isten népe és egyedül Istene, Jhvh tudja megszabadítani a bűneitől. Most pedig mindkét állítás Jézusról hangzik el: Izrael az ő népe, s ő szabadítja meg népét bűneitől. Ez másként nem lehetséges, csak ügy, hogy Jézusban maga Jhvh van itt, Jézusban megvalósul a Jhvh-név isteni tartalma. Jézus nevének ezt az isteni irgalmat tartalmazó isteni jellegét aztán még egyszer aláhúzza Máté leírásának folytatása, ahol ismételten szó esik a névről. A következő mondatok értelmezhetők akár az evangélista értelmező közbeszúrásaként, akár az angyal beszédének folytatásaként. Az angyal/evangélista az íz 7,14 prófétai jövendölését hirdeti megvalósulni Jézusban. „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „íme, a szűz fogan méhében,fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,22- 23). A születendő gyermeknek adandó Jézus-név az Immánuél név felől nyeri el teljes jelentésmélységét. Ezt Máté azzal is kiemeli, hogy lefordítja az „Immánuél” szó jelentését, és teljesebb értelmet adva (sensus plenior) újraértelmezi az eredeti izajási kijelentést. Izajásnál a királyi gyermek születésének eseménye volt az a jel, amely jelezte, hogy Isten nem hagyta magára népét az asszír invázió közepette, hanem népével van. Máténál nem pusztán Jézus születésének az eseménye jelzi, hogy velünk az Isten, hanem egész küldetése. Ő személyében Isten velünk léte, hiszen személyesen Ő maga szabadítja meg népét bűneitől. Jézus azért tudja megszabadítani népét bűneitől, mert Őbenne maga Isten van velünk, Ő maga Isten velünk léte, O az Immánuél. Ez megint csak azt jelenti, hogy Őbenne megvalósul a Jhvh-név tartalma, hiszen amint korábban láttuk, a „vagyok, aki vagyok” formula és a Jhvh-név Istennek a népe körében való cselekvő jelenlétét, népével létét jelenti. Ez is az isteni irgalomnak a megvalósulása, akárcsak a szabadítás. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a Jézus név hordozza a Jhvh-név tartalmát mind
