Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 25 A két fenti értelmezés természetesen nem zárja ki egymást, sőt szorosan összetartozik. Az Úristen egyaránt kegyes és irgalmas Mózeshez és a néphez. Irgalmassága kifejeződik mind abban a tettében, hogy Mózesnek majd megmutatja dicsőségét és kimondja nevét; mind abban, hogy saját nevének tartalma éppen az emberi várakozásokat meghaladó fenséges irgalom. Ezt gyakorolja már a jelenben, ezt ígéri a jövőre, minden korra. 1.2.3. A dicsőség kinyilvánítása - a Jhvh-névben tartalmazott irgalom Ha továbbolvassuk a Kivonulás könyvét, hamarosan eljutunk ahhoz a szakaszhoz, amely leírja az isteni ígéret valóra váltását. A teofánia alkalmával Jhvh valóban kimondja nevét Mózes előtt. Úgy mondja ki, hogy O maga értelmezi saját isteni nevét. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy az O neve valóban az irgalom. Innét az is igazolást nyer, hogy a „vagyok, aki vagyok” kezdeti névkinyilatkoztatás is rejtetten már erre a tartalomra mutatott, ahogyan az „Irgalmazok annak, akinek irgalmazok, és könyörülök azon, akin könyörülök” isteni kijelentés is már a Jhvh-név tartalmát, az irgalmat és könyörületet fogalmazta meg, mintegy elővételezte azt, ami most még teljesebben feltárul. Ez egyszersmind alátámasztja az előző fejezetben vázolt második típusú értelmezésünket is. A leírás szerint Mózes segítségül hívta Jhvh nevét, Jhvh pedig elvonult előtte és ezt mondta: „Jhvh, Jhvh, irgalmas (rachum) és kegyelmes (channun) Isten! Türelme hosszú (erek panajim), szeretete (cheszed) és hűsége (emet) nagy! Megtartja szeretetét (cheszed) ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért afiakat és a fiák fiait is három, sőt négy nemzedéken át.” (Kiv 34,6-7) Mivel a név valamiképpen a név viselőjének a lényegére utal, ezért állíthatjuk, hogy az Isten szent nevének részét képező irgalmasság lényegileg tartozik hozzá Isten titokzatos valóságához, önnön isteni lényegében gyökerezik. S mivel lényegi tulajdonságról van szó, szorosan összekapcsolódik Isten egyéb lényegi sajátosságaival. Szerves egységet alkot azokkal az isteni tulajdonságokkal - kegyelmes (channun), nagy türelmű (erek panajim), hűséges (emet), nagy szeretetű (rab cheszed) -, melyek ugyancsak megjelennek az Isten-név Isten általi kijelentésében. Valamennyi felsorolt tulajdonság a népével szövetséget kötő Úristennek a tulajdonsága, amelyek a szövetségesi viszony felől nyerik el értelmüket. Feltárják, hogy Jhvh milyen szövetségesi partner akar lenni és lényege szerint milyen Isten. A kifejezések, melyeket az Úristen alkalmaz önmagára, egymás jelentését is kölcsönösen megvilágítják. A tulajdonságok középpontjának a szövetségesi szeretetet, a „heszedet” tekinthetjük. Arról a nagy szeretetről, jóságról van szó, mellyel
