Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 89 pektusán. Mivel nem csak a teológiának mint a hit tagolt kifejezésének sorsa, hanem maga a hit sorsa forog kockán. Vagy pontosabban az Egyház, mint a Szentháromság egy Isten által teremtett emberi tér és a hit mint e tény elismerése a tét. Mindennek fényében talán jobban megérthetjük Maclntryre Az erény nyomában című könyvének utolsó s már fentebb idézett gondolatát. Korunkat a Római Birodalom széthullásához hasonlította: „Ebben a stádiumban az a dolgunk, hogy olyan helyi közösségi formákat alakítsunk ki, amelyekben a civilizáció, valamint az intellektuális és az erkölcsi lét megőrizhető a sötétség új korszakában, mely már a nyakunkon van.”44 A feladat John Miibank számára sem az, hogy egy önkényes döntéssel szellemi fordulatot hajtsunk végre, hanem egy bizonyos közösség - egy új s egyedülálló közösség, melynek neve Egyház felépítése s visszaállítása. Miibank szerint egy közösség intézményei révén már mindig is szükségképpen más emberi társadalmak „értelmezése”.45 Létezik tehát egy olyan teológia, létezik az Egyház pásztorainak egy olyan tanítása, mint ahogyan léteznek olyan személyek, olyan családok, templomi közösségek s kolostorok is, amelyekhez eljutott a Szent Hagyomány és az Egyház tanítása, s a mag jó földbe hullott, s termést hozott. Jól beazonosítják a veszélyt, megszenvedik s képesek tántoríthatatlan szeretettel felismerni annak végtelen jeleit, ahogyan Krisztus jelen van a világban. Tudatában vannak Isten irántuk tanúsított hatalmas szeretetének, s maguk is egész szívvel imádják Őt. Számos alkalommal találkoztam velük. Gyakran magukra hagyottak, s még tető sincs a fejük fölött. Ők a keresztény nép elveszett maradéka, az emberi valóság legszebb része, ami valaha csak feltűnt e földön. Szükségük van az Egyház segítségére; szükségük van arra, hogy a többiek is felismerjék, ők otthon vannak benne. Ezért akadnak olyan tapasztalatok, melyeket az Úr növeszt bennünk, egy kicsit mindenütt, a plébániákon, az oktatási s kulturális központokban, ahol csak akadnak hívő emberek, akik összegyűlnek Jézus Krisztus nevében”, hogy Krisztust helyezzék gondolkodásuk s tevékenységük középpontjába, mivel ez „az élet legszebb ajándéka”. Sok esetben, ’mozgalomnak’ hívják őket, s bizonyos értelemben új monasztikus formáknak tarthatóak. Olyan valóságok, melyek azzal a frissességgel újítják meg az Egyház-létezé44 Alasdair MacIntyre, Az erény nyomában. Ford.: Bíróné Kaszás Éva. Osiris Kiadó, Budapest, 1999,351.0. 43 J. Milbank, Theology and Social Theory: Beyond Secular Reason, 380. o.
