Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 87 nék le.41 Mindazonáltal, a megismert gondolkodói stílus arra enged következtetni, hogy az egyes pontokat illető vita is baráti fogadtatásra találna. Egészében véve pedig teljesen magaménak érzem az idézett tényleges kijelentéseket, s úgy tűnik számomra, figyelemreméltó, milyen találóan fogalmazzák meg a korunk kereszténysége előtt tornyosuló feladatokat s kihívásokat. Az eddig említett „tájképek” mind teológiai természetűek. A világi észen túlra vezető utazást azonban nem egyedül a teológia hatja végre, s alapvetően nem is teológiai nehézséggel állunk szemben. A teológia ugyanis az Egyház tapasztalatának rendszeres szellemi kifejtése, s csak e tapasztalatra alapozva gyakorolható. Amikor nem áll rendelkezésre ilyen tapasztalat, vagy annak formája zavaros, a gondolkodás szükségképpen zavarossá válik és a teológia pontosan a világi ész egy változatává, az éppen uralkodó kultúra kifejeződésévé vedlik át. Önmagában véve és egyedül még az Egyházról szóló tanítás sem elegendő. Mivel a „rosszindulat immár az egész földet elborította”42 oly módon, hogy az Egyház tanítását az esetek döntő többségében - még olyan személyek is, akiknek jóindulatát ismerjük és nem kételkedhetünk benne, a világi ész szűrőin keresztül fogadják be s úgy olvassák: vagy pietizmussá vagy „liberális értékekre” s erkölcsre redukálva azt. Véleményem szerint olyan nagy a kihívás, hogy mindnyájunkat érinti, minden egyes egyszerű keresztényt, minden keresztény családot, s minden keresztény közösséget, bárhol éljünk is, bármilyen múltra tekintsünk is visz- sza, s bármilyen sebeket is szereztünk egymásnak a történelem folyamán. Csak akkor felelhetünk e kihívásra, ha egyúttal nyitottak vagyunk arra is, hogy tanuljunk egymástól, hogy tanuljunk mind kudarcainkból, mind sikereinkből és másodszor, ha segítünk egymásnak azzal a szeretettel, mely illik Krisztus egyetlen Testének (szenvedő s sebekkel borított) tagjaihoz. A keresztény tapasztalat első széttöredezéséhez megosztottságunk, az Egyházat megosztó első törés (a világi ész megjelenése iránti első fogékonyság) vezetett, amikor egyszer csak már nem úgy tekintettünk egymásra mint Krisztus egyetlen Testének tagjaira. Az egyik olyan igazság, mely a MacIntyre munkáival folytatott párbeszéd nyomán világosodott meg számomra, az, hogy az élet (vagy a történelem) szemlélete nem eszmék alkalmazása; a gyakorlat s az elmélet viszonyát min41 A következő kötet mind a Radical Orthodoxy című manifesztumnak szánt kötetről, mind a teológiai mozgalomról katolikus szempontból kiváló bevezető jellegű értékeiét ad. Ld. Laurence Paul Hemming (szerk.), Radical Orthodoxy? - A Catholic Enquiry, Ashgate, Aldershot, UK, 2000. 42 A szerző itt visszautal Newman Biglietto-beszédére. (A ford, megjegyzése Sz. M.)
