Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
76 Javier Martinez mái közé. Szorosan kapcsolódik eme átalakuláshoz, hogy a szakramentális logikát, mely a keresztény logosz-1 a valósággal való viszonyát illetően jellemezte, felváltotta az olyan típusú formális, instrumentális és üzleti logika, mely a késő kapitalizmus sajátja. Ez tölt meg számos „lelkipásztori tervet” és az egyházkerületi központok s püspöki konferenciák által kiadott számos dokumentumot. A szent liturgia természetesen megmarad, de főként úgy marad meg mint egy letűnt világ furcsa s inkább értelmetlen töredéke. Nos, az így felfogott s így élő Egyház úgyszólván csak „úgy létezik” mint valami üledék, s visszamaradt töredék. Nem csak arról van szó, hogy nem kapcsolódik élő folytonossággal a történeti kereszténységhez, hanem arról, hogy már nem is létezik. Mivel a közösség s hagyomány mindenhol a racionalitás s az erkölcs egyetlen tere, hosszú távon sem a keresztény hit, sem a keresztény erkölcs nem éli túl az ilyen helyzetet. A második jelenség az első következménye: a kereszténység teljes azonosítása a világi gondolkodásmóddal, oly módon, hogy a keresztény-lét jelentőségét veszti, s semmilyen különbséget nem hordoz immár a valós életre vonatkozóan. David L. Schindler a következő módon fogalmazta meg, milyen formában jelenik meg mindez Amerikában: „A keresztényekre vonatkozóan azt állítom, hogy a szekularizáció problémája igen jelentős értelemben a (protestáns és katolikus) Egyházakon, teológiájukon s vallási gyakorlatukon belülről ered. Valamivel élesebben, s véleményem szerint találóbban úgy fogalmazhatunk: Isten eltűnése, s valóban, halála nem egy olyan jelenség, mely Amerika lakosságának 5%-ánál fordul elő, azoknál, akik nem vallják meg Isten-hitüket, hanem a többi hívő 95%-nál, s elsősorban náluk.”21 A Schindler által itt említett jelenség nem sajátosan amerikai nehézség. Noha a hívők százalékos aránya Amerikában és Spanyolországban (vagy más európai országban) eltérhet egymástól, a Schindler által leírt valóság egész pontosan ugyanaz mint a spanyol katolikusok többségénél, vagy csak csekély mértékben különbözik attól. Ez azzal magyarázható, hogy a fent megragadott aggasztó jelenség egy olyan Egyház problémája, mely elfogadta, hogy a liberalizmus, vagy ami ugyanaz, a világi ész által kijelölt keretek között értelmezve magát eltűnjön. 21 Ld. David L. Schindler, “Religion and Secularity in a Culture of Abstraction: On the Integrity of Space, Time, Matter and Motion”, in Carl E. Braaten and Robert W. Jenson (szerk.), The Strange New Word of the Gospel. Re-Evangelizing in the Postmodern World, Eerdmans, Grand Rapids, Michigan, 2002, 32-54. o. Az idézet szöveg a 33-34. oldalon található.
