Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma

Isten neve és irgalma 19 ahol az Úristen ezt mondja: „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg, mint ’Mindenható Isten’, de azt a nevemet, hogy ’Jhvh’, nem nyilatkoztattam ki nekik” (Kiv 6,3)- Korábban az atyáknak „Él Sáddáf-ként (Mindenható Is­ten) nyilatkozatta ki magát s ők ezen a néven tisztelték, most a Jhvh nevet adja tudtul, s ezen a néven kell őt tisztelni. A név, Isten neve, lehetővé teszi a megszólítást, a beazonosítást, a megkülönböztetést, a hiteles tiszteletet. A név egyben tartalmazza, megjelöli viselőjének azt a lényegi tulajdonságát is, amelynek alapján lehetővé válik a beazonosítás és a megkülönböztetés. Korábban a „Mindenható” (Sáddái) volt ez a lényegi sajátosság, most pedig a titokzatos „Vagyok”, illetve a „vagyok, aki vagyok” állítás fogalmazza meg ezt a lényegi jellemzőt s tölti be így a megalapozás funkcióját. A szöveg ma­gát a Jhvh-nevet is ebből a „Vagyok” állításból kiindulva értelmezi, abból eredezteti. De mit jelent ez a „Vagyok”, illetve „vagyok, aki vagyok”? Ellentétben a „mindenhatóval” egyáltalán nem nyilvánvaló a jelentése. Többféle értelme­zés lehetséges, melyek egyáltalán nem zárják ki, sőt megvilágíthatják egy­mást. Először is az isteni névnek éppen ez a nem magától értetődő, titok­zatos értelme rámutat arra, hogy Isten, a név viselője Titokzatos Valóság. Titokzatos nevének ismerete ugyan lehetővé teszi megvallását, tiszteletét, a kapcsolatot vele, de soha nem teszi lehetővé uralását, az emberi hatalom alá vonását. O mindig a Nagyobb marad. Másodszor, a „Vagyok” jelentheti azt is, hogy az O léte örökkévaló, nem keletkezik és nem múlik el, kezdet és vég nélküli, O az Örökkévaló. Ő másként van mint az ember és az egész időbeli teremtett világ. Harmadszor, a „lenni” (hajah) ige, melyből a „Vagyok”, illet­ve a „vagyok, aki vagyok” állítás és a Jhvh név is képződik, intenzív értelem­ben mint jelenlét is értelmezhető. így a név nemcsak azt fejezheti ki, hogy Isten a mindig Nagyobbként és Örökkévalóként létezik, hanem azt is, hogy Ő Jelenvalóiét, Ő tud és akar jelen lenni övéi számára a történelemben, ké­pes és akar jelen lenni övéi körében, övéivel, övéiért. Ő úgy van, hogy jelen van: O a „vagyok, aki jelen vagyok közöttetek, értetek”. Végül, ez utóbbi je­lentést tovább árnyalhatja az a körülmény, hogy a „lenni” ige imperfektum alakban áll („echje”), ami egyszerre fejezhet ki jelen és jövő időt. Ebből a lá­tószögből nézve és a „lenni” ige intenzív jelentését szem előtt tartva, a név­állítás olvasható így is: „vagyok, aki jelen leszek”, „én az vagyok, aki veletek leszek”. A Jhvh-név így egy jövőre vonatkozó bátorító ígéretet tartalmaz, az Úristen jelenlétét ígéri népe számára. Ha pedig nem jelenlétként, hanem a „lenni” ige egyszerű jelen és jövőidejű jelentésében olvassuk a név-kijelen­tést az imperfektum alakot figyelembe véve, akkor a következő két lehetsé­ges értelem adódik: „vagyok, aki leszek” és „leszek, aki vagyok”. Természe­

Next

/
Thumbnails
Contents