Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Eufinger, Veronika - Sellmann, Matthias - Török Csaba (ford.): Az elveszített tér? - A citypastoral mint az egyház városi stratégiája
22 Veronika Eußnger - Matthias Seilmann A citypastoral-ról folytatott egyházon belüli diskurzus még messze áll attól, hogy kidolgozzon valamiféle általános meghatározást. Magától értetődő, hogy nem minden számít automatikusan citypastoral-nak, amit az egyház a városban tesz. Vagyis szükség van a tartalmi elkülönítésre is. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a kifejezési formáknak igen nagy a száma - ezek közül egyet sem szabad kizárnunk. Ezen az alapon a következő minimalis- ta, munkánkat megkönnyítő meghatározással élhetünk: a citypastoral olyan egyházi kifejezési forma, amely egyedi stratégiák képében ragadja meg a váro- siasságot. Ezek a stratégiák a vallásosság eltérő dimenzióra jellemző vonások sokféleségeként mutatkoznak meg. Ez a tézis támaszkodik Pierre Bourdieu-nek a vallási mezőről alkotott elméletére, miszerint a vallás képviselőinek az a feladata, hogy megvalósítsák a kínálat és a kereslet összehangolását az úgynevezett üdvjavak terén.13 Míg Bordieu mindenekelőtt a népesség csoportjainak a tőkehelyzetét és habitusát tartotta szem előtt, addig a citypastoral stratégiái a személyek tulajdonságai mellett számot vetnek a tér tulajdonságaival is. Tézisünk ezen felül - a dimenziók fogalmával - hivatkozik még Charles Y. Glock vallásmodelljére, mely szerint a vallások szerepe az emberi életvalóságban nagy vonalakban felosztható öt szempontra.14 3. A VÁROSI TÉR ÁLTAL TÁMASZTOTT IGÉNYEK... Ahhoz, hogy meghatározzuk a városi térre vonatkozó stratégiákat, s megtaláljuk ezek megfelelő átvezetéseit a vallásos életbe, teológiai szempontból arra van szükség, hogy választ találjunk egy sor kérdésre. Az alábbiakban röviden felvázolt három lehetséges tér az egyház környezeteként értett városi tér kihívásaiból adódik. A programot és az önértelmezést alig lehet elválasztani egymástól, gondoljunk csak a fentebb már említett kérdésre: a szolgáltatásra vagy a közösségépítésre kell fektetni a hangsúlyt? Elvont szinten az egyház két sarkpont között mozoghat. Az egyik oldal a tulajdonképpeni, sajátos feladatra korlátozódik, ami nem más, mint az átmeneti rítusok kiszolgáltatása és a segítségnyújtás az egyéni kontingencia-élmények feldolgozásában. A másik oldalon található az eltérő egyházi híd-funkciók kialakítása, például a kultúra, 13 Ld. Bourdieu, P., Das religiöse Feld. Texte zur Ökonomie des Heilsgeschehens, Konstanz 2000. 14 Ld. Clock, Ch. Y., On the Study of Religious Commitment, in Faulkner (szerk.), Religion’s Influence in Contemporary Society. Readings int he Sociology of Religion, Ohio 1972, 38-56.
