Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 53 nyegi része. Körlevelében a pápa két egymással szorosan összefüggő oszlopát állapítja meg a Jézus Szíve tiszteletnek: az odaszentelődést (consecratio) az isteni szeretetnek és a jóvátételt (reparatio) az isteni szeretetet ért meg- bántásokért. Az elsőből szükségképpen kell fakadnia a másodiknak. Az en~ ciklika így fogalmaz: „Ugyanis ha az odaszentelődésben (consecratio) a Teremtő szeretete viszonzásának a szándéka az elsődleges a teremtmény szeretete részéről, akkor ebből természetesen az a másik szándék is következik, hogy a teremtet- len Szeretetet bármilyen módon ért megbántásokat - mely Szeretetet akár feledékenységből hanyagoltuk el, akár sértéssel keserítettük meg - jóvá tegyük. Ezt a kötelességet nevezzük rendesen engesztelésnek (reparatio).”4 * A 19. század második felében a püspöki kollégium kérésére XI. Pius elődei, IX. Pius és XIII. Leo fontos lépéseket tettek az odaszentelődés egyházi gyakorlattá tételének a területén. Az előbbi pápa Jézus Szent Szívének történő felajánló imádságot készített, melyet a püpökök saját egyházmegyéjükben, illetve a hívők személyes módon használhattak. Az utóbbi szentatya pedig ünnepélyesen Jézus Szent Szívének ajánlotta fel az egész emberiséget.3 E lényeges lépések után XI. Pius elérkezettnek látta az időt, hogy ugyanezen kultusz másik oszlopáról, az engesztelésről jelentessen meg körlevelet. Az odaszentelő felajánlás (consecratio) nem más mint szeretet-csere: a Jézus Szívében kinyilvánult, a végsőkig elmenő isteni szeretetre adott egyetlen megfelelő válasz, a hívő viszontszeretet (redamatio) teljes elköteleződése. Később majd XII. Pius pápa fejti ki részletesen Haurietis aquas kezdetű enciklikájában a Jézus emberi szívében kinyilvánult istenfiúi szeretetnek a szentháromságtani és megváltástani szempontjait, melyek megvilágítják az odaszentelődés értelmét.6 XI. Pius enciklikájában ugyan nem foglalkozik a konszekráció teológiai alapjaival, de a fentebb idézett helyen egy fontos összefüggésre rámutat. Ennek értelmében az odaszentelődés feltétlenül megkívánja a jóvátételt, ez utóbbi természetes következménye az előbbinek. Az önfelajánló szeretetnek mintegy a jóvátételt adó szeretetben kell folytatódnia. Ezzel a megállapítással a pápa két lényeges hangsúlyt helyez a következő megfontolások elé. Egyfelől az engesztelés lelke, végső motívuma 4 „Nam, si illud est in consecratione primum ac praecipuum ut amori Creatoris creaturae amor rependatur, alterum sponte hinc sequitur, ut eidem increato Amori, si quando aut oblivio- ne neglectus, aut offensa violatus sit, illatae quoquo modo iniuriae compensari debeant: quod quidem debitum reparationem vulgato nomine vocamus.” AAS 20 (1928) 169. 3 XIII. Leo: Annum Sacrum, litt. enc. (1899. 05. 25.), in ASS 31 (1898/99) 646-652; vö. Federico Schwendimann: 11 cuore di Gesú oggi?, Roma 1974,14-40. 6 XII. Pius, Haurietis aquas, litt. enc. (1956. 05. 15.), AAS 48 (1956), 309-353.
