Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket

Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket

11

Azt feltételezzük tehát, hogy Isten azzal a képességgel rendelkezik, hogy meglássa a kicsit, csakúgy mint a nagyot, és e különleges privilégiuma teszi Őt összehasonlíthatatlanná és transzcendenssé. Meglátásunk szerint feltétlenül szükséges megvizsgálni, hogy mi az, ami Istenben sajátos, és ez megválaszolja a következő kérdést is: „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?” (Zsolt 113,5). Isten sajátja az a nagyság, amely éppen hogy saját végtelen nagyságának köszönhetően megszünteti a nagy és a kicsi közötti távolságot. Ez a sajátosság különbözteti meg Őt a korlátozott észlelőképességgel bíró embertől.

Ebben rejlik valami alapvető és megkerülhetetlen minden olyan vizsgálódáshoz, amely górcső alá kívánja venni Istennek a szegények iránti megkülönböztetett szeretetét, illetve kiterjesztve ezt az emberre is, a mi saját viszonyunkat a kicsikhez, a szerencsétlenekhez. Igaz persze, hogy mi közvetlenebb kapcsolatban állunk ez utóbbiakkal. Mindenesetre ez lehet a benyomásunk, amikor Istent távoli és messzi lénynek képzeljük el. Christian Bobin bizonyára nem téved, amikor szándékos paradoxonokat állítván fel Istent „Lentségesnek”25 hívja. Ez a jelző bizonyára nemtetszést váltana ki egy muzulmánban: az ő számára ugyanis Isten nagyságának a hangoztatása a hitvallás elmaradhatatlan része. Ezzel szemben, ha Isten nagyságát az alá- szállásban és a kicsikhez való közelségben látjuk, elfogadhatóvá válik a fenti megszólítás.

Sajátos teológiával állunk itt szemben, amely egyébként nem korlátozódik a Zsoltárok könyvére, hiszen megtalálhatjuk a Példabeszédek könyvében, a prófétáknál és az Újszövetségben is26. Egy isteni attribútumnak, a transzcendencia ellentétekben megnyilvánuló sajátos formájának hangsúlyozásáról van itt szó: míg Mózes öt könyvében Isten mindenhatósága látványos teofániákon, felhőkön, földrengéseken keresztül válik érzékelhetővé, itt most a nagyságnak egy olyan formáját találjuk, amely a legnyomorultabbak észrevételében, megsegítésében, a rájuk való odafigyelésben nyilvánul meg. Isten egyszerre van nagyon távol és nagyon közel a világhoz, magasan felette és szorosan benne a legalantasabb helyen is. Ehhez hasonló képességet egyetlen teremtménynél sem találunk. Isten képes ugyanis egyszerre ez és az, az egyik és a másik lenni. Az ellentétek ilyetén egyidejűsége Isten páratlan sajátossága.

23 Lásd Christian Bobin, Le Trés-Bas, Gallimard, 2007.

26 Lásd Pierre Coulange, Dieu ami des pauvres; une étude sur la connivence entre le Trés-Haut et les petits, Editions Universitaires de Fribourg, 2007.