Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
70 Puskás Attila val és a szegénységgel rokonítható „átengedés” (Überlassung) aktusával írja le Jézusnak azt az átfogó és küldetésteljesítésének alaphangját jelentő magatartását, mellyel a megtestesült Ige az Atyának engedi át, az Atyára hagyja, hogy véges emberi egzisztenciájának minden mozzanatát - beleértve halálát is - végtelen valóságának önértelmezésévé tegye. „Másfelől erre az emberi életre, amennyiben egyáltalán valódi, normális, nem félisteni emberi életről van szó, egyáltalán nem róható az a teher, hogy minden időbelit mint olyat idő fölöttivé, minden szétfutót és ezzel hiábavalót maradandóvá és csordultig teljessé változtasson, mert ezzel megfosztódna a voltaképpeni emberi alapaktustól: az uralhatatlan eljövőre való bizalomteljes ráhagyatkozástól, melyet akár halálnak, akár Istennek nevezhetünk. Egy ilyen ember arra lenne kötelezve, hogy létezése és annak értelme, a test és az Ige közötti szintézist saját rendelkező hatalmával és erőfeszítésével kivívja, s ez az elgondolhatat- lan határgondolat világossá teszi, hogy ebben az esetben életének értelme és immanens Igéje gyökereinél törne szét.”34 Jézusnak tehát a megtestesült Igeként úgy kell élnie, hogy „idejének szűkösségébe mindazt bevonja, amelyre Istennek önértelmezéséhez szüksége van” ráhagyatkozva és önmagát átengedve annak vezetésére, „aki egyedül képes a megélt egzisztencia egészéből azt a végérvényes Szót kiemelni, amelyre Istennek szüksége van új és örök szövetségének megkötéséhez”.54 55 „A testben eltűnő Ige valóban azzá az Igévé, amely ‘kezdetben Istennél volt’, s amelynek Alfaként immár a teremtést beteljesítő (Ef 1,10) Ómega-Igévé is kell lennie, csak azáltal válik, amit Isten Jézus fokozódó szegénységében és átengedettségében a passió és a feltámadás során az osztályrészéül juttatott rendeltetésből készít.”56 Jézus önmagát maradéktalanul az Atya rendelkezésére bocsátó magatartásának minőségileg páratlan tartalmát és hatását, mely megkülönbözteti őt minden ember, Szűz Mária Istenre hagyatkozó bízó hitétől is, Balthasar így fogalmazza meg: „Egyedül Jézus rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy életének egészéből, beleértve halálát is, igazi teljhatalommal és küldetésének megfelelően Isten és az emberek számára valami olyan odaadottat készítsen, melyből Isten Szentlelke által a világhoz intézett végső Szavát tudja megformálni.”57 A svájci teológus arra is rámutat, hogy Jézus abszolút hatalmának és szegénységének paradoxona az Atyának önmagát átengedés magatartásával végső soron a Fiú szentháromsági relacionális személylétében gyökere 54 Uo. 132. 53 Uo. 132-133. 36 Uo. 148 köv. 37 Uo. 147.
