Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 65 legszorosabb összetartozását elsősorban a János-evangéliumból olvassa ki. Itt Jézus úgy ábrázolódik „mint az Atyától ‘érkező’ és ezért az Atyához ‘visszatérő’ Fiú”,38 kinek egész lényét ez a két folyamatos esemény, a megérkezés és a visszatérés eseménye alkotja (vő. 1,18; 6,61-62; 8,14; 16,28). Az Atyától érkezése és az Atyához visszatérése „eleve magában foglalja az Atyánál és az Atyában élt öröklétét és ekképpen istenségét”.39 40 A mindenestől, egész lénye szerint az Atyától érkezés a világ megmentésére és az Atyához történő maradéktalan visszatérés ugyancsak a világ megmentéséért, az Atyát kifejező érkezése és visszatérése a Fiú-Igének alkotja a Fiú-Jézus teljes küldetését, identitását, önfelfogásának tartalmát és közegét istentapasztalatának. Az Atyától való örök érkezését és az Atyához való örök visszatérését, melynek révén örökké az Atyánál és az Atyában van, ezt az örök eseményt éli a megtestesült Fiú-Jézus a földön fiúi léteként és küldetéseként: az Atyától a világba küldve - eljőve és az Atyához a világból visszatérve, az Atyát a világban megtapasztalva és megjelenítve a világ megmentésére. Balthasar olvasata szerint Jézus Istent „értelmezve” (Jn 1,18) nem egyszerűen arról beszélt, amit préegzisztens létében Istennél látott és hallott, hanem „amit az egyetlen és egyedüli Istentől érkező lényként a világba elérkezve és a világból távozva megtapasztalt Istenről.”'10 A svájci teológus javaslata szerint a múlt idejű igealakokat - Jézus azt tanúsítja, amit látott (Jn 3,11; 6,46; 8,38), hallott (Jn 8,26.40), amit az Atya megtanított neki (8,28) és feladatként rábízott (12,49.50) - nem a préegzisztenciára vonatkoztatva kell olvasnunk, hanem úgy, mint amelyek azt fejezik ki, hogy a Fiú-Jézus „az Atya igéjét hirdetve mindenkor az Atya látása felől érkezik”.41 Balthasar az Atyától érkezés és az Atyához visszatérés egyszerre megvalósuló és egymástól elválaszthatatlan kettős mozgásához rendeli hozzá a látás/ tapasztalat és a hit aktusát Jézus részéről. Az Atyától érkezve a Fiú-Jézus magával hozza és kifejezi Atya-látását; az Atyához visszatérve a bízó hit teljes engedelmességével adja át önmagát az Atyának. „Az Atyától érkezve mindenkor az Ige megtestesülésének aktusában létezik, abban az eseményben, amelyben a látás egzisztenciává, a szemlélődés cselekvéssé alakul; az Atyához visszatérve ő maga mindenkor az az aktus, amely az embert átadja Istennek, ő maga az engedelmesség, az új és örök szövetség megvalósulása. Ez a szövetség ő maga, egzisztenciájának kettős mozgása szerint: Istentől az em38 Uo. 306. 39 Uo. 40 Uo. 307. 41 Uo. 312.
