Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Greshake, Gisbert - Török Csaba (ford.): Misszió és kenózis - Albert Peyriguere teológiájának egyik alapgondolata
34 Gisbert Greshake zatos valami által, ami mindezt elvezeti a teljességre”.9 Erről van tehát szó: teljességgel alámerülni az „idegenben”, hogy az végül teljesen „sajáttá” váljon. Teljesen ki kell üresedni, hogy az addigi „külső” a saját „legbensőbbé” váljon. Egy ilyen előmissziós cselekvés pontosan a kontemplativ embernek, a szerzetesnek való, miközben nem hagy fel vele, hogy misszionárius legyen. Az előmisszió ugyanis Peyriguére szerint hozzátartozik a misszióhoz, és az előmisszionárius valóban misszionárius. „Nem olyan szerzetesek vagyunk, akik magukévá teszik a misszionáriusok módszereit. Misszionáriusok vagyunk, akik a szerzetesen eszközeit és módszereit teszik magukévá” - írja egy 1929. november 29-én kelt levelében. Peyriguére mindezzel közvetlenül Foucauld hatása alatt áll, ugyanakkor egyéni sajátossága, ahogyan egészen eredeti módon továbbviszi az előmisszió gondolatát, méghozzá egy megtestesülési, sőt kenotikus teológia irányába. KRISZTUS JELENLÉTE A MISSZIONÁRIUS KENÓZISÁBAN Minden Charles de Foucauld-hoz való kötődésen túl, Peyriguére-re nem csak ő hatott, hanem különösen még két másik alak: Matthias Joseph Schee- ben, akinek Mysterien des Christentums [A kereszténység misztériumai] című művét minden évben (!) újra elolvasta, valamint a Szentháromságról nevezett Erzsébet. Mindkettőjüktől átveszi azt a határozott hangsúlyt, amellyel kiemelik Krisztus jelenlétét a hívő emberben. Ilyen értelemben írja egy 1931. október 4-én kelt levelében, amelyet egy szerzetesnővérhez intézett: „Krisztus nem csak önön kívül van. Ő önben van; ő több, mint ön, mint amennyire ön önmaga. O él önben, ő szenved önben, hogy ön egy pillanatra se lehessen az önmagáé”.10 11 Egy 1934. május 16-i levelében ez áll: „Elérkezik odáig, hogy többé már nem tesz különbséget Krisztus és önmaga között. Azt érzi, hogy nem ön él önmagában, csakis Krisztust akarja érezni az életében”.11 Krisztus embersége valamiképpen folytatódik a hívő emberben.12 „Mi nem vagyunk már többé, Krisztus él bennünk és általunk. Annyira szép, hogy »eggyel több emberséget« adhatunk Krisztusnak, amelyben még egy9 Uo. 84. 10 Peyriguére, Von Gott ergriffen (Id. 1. lj.), 26. 11 Uo. 72. 12 Vö. uo. 87.169k.