Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Weidemann, Hans-Ulrich - Török Csaba (ford.): "Ő Isten formájában volt"

Ő Isten formájában volt

25

„az ítéletvégrehajtónak a delikvens testére gyakorolt külső behatásának” a hiánya. Ily módon elmarad a Michel Foucault által feljegyzett végső „kihívás” és az utolsó „párharc” a kivégzésben.13 * 15 Ezáltal a keresztrefeszítés a kivégzés azon módja, amely a legkevésbé emlékeztet egy harci jelenetre! Az Impérium láncaitól eloldott hatalma itt teljességgel diadalmaskodik a felkelőn vagy a rabszolgán; a megfeszített eljut saját erejének a nullpontjára, a kivégzéssel még önnön testének az ellenállását sem szegezi szembe, és egyáltalán nincs semmiféle lehetősége arra, hogy „tartással”, vagyis tisztelettel és „férfiasán” haljon meg.

Ezzel szemben a Krisztus-zsoltár az első versszakban kétszeresen is hangsúlyozza, párhuzamos megfogalmazással, hogy Jézus „önmagát (!) üresítette ki” (7a), hogy „önmagát (!) alázta meg” (8a)! Ez a két párhuzamosan, befejezett igével és visszaható névmással megfogalmazott tagmondat képezi az egész strófa alapzatát. A zsoltár egész első felében Jézus Krisztus az alany (2,6-8). Ő az egyedüli aktív cselekvő, még ha minden „a kereszthalálig tartó engedelmesség” irányába mutat is (2,8).

Éppen mivel megalázta önmagát, mutatott egészen a halálig tartó engedelmességet. Ezzel nem csak az kerül kijelentésre, hogy a kereszthalál megfelel Isten akaratának, hanem az is, hogyjézus aktív cselekvése és engedelmessége mintegy két oldala ugyannak a valóságnak, az alázat tehát komplementerként áll az aktív önmegalázás mellett - legyen szó az isteni üdvtervbe való engedelmes beleegyezésről, vagy az alapjában véve semmiszerű emberi létállapot elismeréséről.16 Az engedelmesség mindenesetre példaszerűen mutatja meg, mit jelent az önmegalázás, vagyis hogy itt egy „határozott, nem pusztán kényszer alatt megadott engedelmességről” van szó.17

6. AZ 1STENALAKÜSÁGBÓL A SZOLGAALAKÚSÁGBA (Fii 2,6a-7b)

Ezzel elértük a Krisztus-zsoltár elejét. Itt megtudjuk, hogy az, aki megalázta önmagát (8a) és engedelmesnek bizonyult egészen a kereszthalálig (8bc), előtte „Isten alakjában” volt (6a), azután azonban felvette a „szolga alakját” (7b).

13 Vő. Foucault, M., Überwachen und Strafen. Die Geburt des Gefängnisses, in UŐ., Die Hauptwerke, Frankfurt/M. 2008, 701-1020, itt: 754 (I. fejezet: A kínzás. 2. rész: A kínzás ünnepe).

16 Az engedelmesség tárgynélkülisége kapcsán folytatott vitáról ld. Gnilka, Der Philipperbrief

(Id. 2.1j.), 123.

17 Käsemann, E., Kritische Analyse von Phil. 2,5-11, in UŐ., Exegetische Versuche und Besinnungen, vol. I, Güttingen 1964, 51-95, itt: 79.