Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Szuromi Szabolcs Anzelm: A fény, mint liturgikus és kateketikai eszköz a gótikus templomépítészet megjelenéséről, különös tekintettel a Chartres-i Székesegyház üvegablakaira
A fény mint liturgikus és kateketikai eszköz... 91 belsejébe az egyre erősödő fény, amely a szentmiseáldozat bemutatásának helyét és az Oltáriszentség őrzési helyét emeli először ki. Az oldalsó üvegablakok által ábrázolt ó- és újszövetségi jeleneteknek, valamint az egyház ahhoz kapcsolódó - a hívek életét érintő - magyarázatához, a napközi fény nyújt megfelelő megvilágítást; míg az evilági élet vége, az ítélet és a feltámadás dicsőségének kompozíciója, a szentéllyel szemben, a templom főhajójának bejáratának központi üvegablakán (valamint gyakran az alatta elhelyezkedő további három ablakon), a lenyugvó Nap által kap megvilágítást, amely egyúttal jelzi az éjszakát követő napfelkeltét. Ezt újra Krisztus felől, azaz a szentély apszisát borító üvegablakokon beáradó felkelő fényjelképezi. II. A CHARTRES-I SZÉKESEGYHÁZ A jelenlegi székesegyház alatt jelentős ásatásokat végeztek, mivel ismert volt, hogy mind a városban, mind a templomban több alkalommal volt tűzvész, ami szükségessé tette az újjáépítést.14 15 A legutolsó nagyszabású és a folyóparti síkság fölött elhelyezkedő dombra épült katedrális alatti megelőző rétegek aprólékos feltárása 2002 és 2006 között történt meg, amelynek eredményeit részletesen összegezte Laurent Coulon13, Christian Sapin, Frangois Heber Suffrin.16 A már kereszténység előtt szakrális helyként számon tartott területen álló román kori templomot, amelyet a tűz majdnem teljes egészében elpusztított, Fulbertus püspök építette újjá 1020 és 1028 között. Azonban ez a templom is - amely 1134-ben már túlélt egy tűzvészt - nagy részében a tűz martaléka lett 1194-ben. Ezért vált szükségessé az új székesegyház felépítése, amely először egy jelentős felújítási munkát jelentett a megmaradt részeket felhasználva 1194 és 1220 között, majd annak átalakítását az egyik legimpozánsabb francia érett gótikus székesegyházzá 1220 és 1260 között. Mindazonáltal a templom alatt végzett ásatások már a 19. század végén több réteget tudtak azonosítani a korábbi épületekből, különösen a Fulbertus által emelt katedrális grandiózus kriptája egyes részei tekintetében. A legutóbbi - modern - ásatásoknak mind a két korábbi 14 Vö. van der Meulen, J.: Chartres: Sources and Literary Interpretations. A Critical Bibliography, Boston 1989. 15 Coulon, L.: Topographie chartraine 950-1100, in Rouche, M. (dir.), Fulbert de Chartres. Pré- curseur de l’Europe médiévale? (Cultures et civilisations médiévales 43), Paris 2008. 255-283. 16 Sapin, Ch. - Suffrin, F. H.: Les cryptes des Chartres, in Rouche, M. (dir.), Fulbert de Chartres. Précurseur de l’Europe médiévale? (Cultures et civilisations médiévales 43), Paris 2008. 285-300.
