Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában

16

Werner Löser

Reinhold Frank (1827-1894) és Wolfgang Friedrich Gess (1819-1891). Ezután röviden foglalkozik néhány, anglikán körökből származó kenoti- kussal, mint Charles Gore és Frank Weston.26 Végezetül pedig elhatárolódik azoktól a kenózis-hlozófiáktól, amilyeneket a kora-keresztény korban a gnosztikusok, az újkorban pedig a különböző vallások és világnézetek képviseltek. Ezek abban egyeznek meg, hogy így vagy úgy, de a világvalóság belső felépítési törvényeként értik a kereszt szimbólumát.27

AZ EGYHÁZ KENÓZISA?

Amit a kenózis tulajdonképpen jelent, az megvalósult Isten preegzisztens Fiának a megtestesülésében és kereszthalálában, pokolra szállásában. Mégis felvetődhet a kérdés, nem lehetséges-e, hogy az Egyház kapcsán is beszéljünk kenózisról? Von Balthasar mérlegelte ezt a kérdést, és differenciált választ adott rá.28 Ennek során mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy nem kevés kijelentést találunk az Újszövetségben és a teológiai hagyományban arról, hogy nem csak földi, hanem mennyei Egyház is létezik. Akármilyen módon is jelennek meg külön-külön, von Balthasar hangsúlyozza, hogy az időn kívüli Egyház képei és a preegzisztens, majd emberré lett Logoszra vonatkozó kijelentések között alapvető különbségek állnak fenn.

„Akárhol is bukkan fel a szent, időn túli Egyház képe, soha nem találjuk meg ezzel kapcsolatban azt a gondolatot, hogy ez az Egyház Krisztushoz hasonlóan szabadon határozta volna el magát az időbeliségbe irányuló kenózisra. Időn kívülisége - hogy csak utalás szintjén vázoljuk fel a fő vonalakat - egyszerre világ előtti, történelem fölötti és eszkatologikus, és ebből az utolsóból kiindulva mutatkozik meg úgy, mint olyasvalami, amit Jézus megváltása eszközölt ki”.29

Csakis egyetlen helyen van bizonyos fokig értelme, hogy az Egyház kenózi- sáról beszéljünk: ott, ahol az Egyház Krisztus műve által tisztának és szeplőtelennek mutatkozik (vő. Ef 5,27). És még ez is őskép-szerüen Máriában, Jézus anyjában valósult meg. „...tőrtől átjárva együtt megy Fiával az úton,

26 Uo. 149-151.

27 Uo. 164-171.

28 In: Kenőse der Kirche (Id. 5. lj.).

29 Uo. 123.