Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság

80

Török Csaba

Ilyen közegben nincs mit csodálkoznunk azon, hogy emberek tömegei bocsátják áruba méltóságukat, privát szférájukat azért, hogy csak egy pillanatnyi nézettségre szert tegyenek. A social network-ök annak az árán tesznek minket ismertté, hogy produkcióvá alakítjuk magánéletünket. Ennek pszichológiai vonzatairól sokat írtak már, ám napjainkban az kezd kérdéssé válni, hogy aki nem lép be ebbe a világba, az miért nem teszi ezt meg? Takargatni valója van? Valamiféle pszichés betegség (szorongás, üldözési mánia) gátolja meg ebben? Úgyannyira, hogy egyes HR-vezetők vonakodnak olyan embert álláshoz juttatni, akinek adatlapját nem találják meg valamelyik közösségi oldalon, hisz az ilyen ember gyanús.

Mindeközben látszólag a valóság jelenik meg egyre nagyobb felületen, egyre átfogóbb kiterjedéssel, hisz mindenki megmutatja magánéletének azokat a rejtettebb részleteit is, amelyek korábban talán soha nem kerültek volna a nagyközönség elé. Ez azonban téves benyomás. Hogy ennek az egész „játéknak” mi a legnagyobb veszélye, azt a jeles francia szociológius, Jean Baudrillard szimulákrum-elmélete világítja meg.

Napjainkban az elvonatkoztatás már nem olyan, mint a térkép, a másod- példány, a tükör vagy a fogalom. Már nem egy területről, egy referenciá- lis létezőről vagy egy szubsztanciáról készül a szimuláció. Amiről itt szó van, az egy eredet vagy valóságosság nélküli valóságosnak a modellek általi nemzése: hiperrealitás. A terület már nem előzi meg a térképet, és nem is éli túl azt. A térkép pedig ugyancsak nem előzi meg a területet - a szimulákrumok megelőzősége -, s nem is nemzi azt. Ha vissza kell térnünk a [Borges-féle] meséhez,8 akkor napjainkban a terület az, aminek

8 Baudrillard itt Jorge Luis Borges egy prózaversére, rövid történetére (Del rigor en la ciencia, magyarul: A tudomány pontosságáról) utal, amely hivatkozik Suárez Miranda fiktív kötetére, amely Léridában, 1658-ban jelent meg. Ebben a Birodalom 1:1 méretarányú térképének az elkészítéséről van szó, amely térkép elkészülte egyben a Birodalom végét is jelenti. Ehhez ld. Klinghammer István: Valójában miféle szerzet a térképész? Amit a literátus emberek a térképkészítésről mesélnek, in Magyar Tudomány 161 (2000/11), Interneten: http://epa.oszk.hu/00700/00775/00024/1352- 1359.html (kutatás ideje: 2014.09.04.). Klinghammer idézi a Borges-regényt filozófiai szempontból vizsgáló írást is: Umberto Eco: Die Karte des Reiches im Massstab 1:1, in UÓ., Platon im Striptease-Lokal Parodien und Travestien, Carl Hanser, München-Wien 1990, 85-97. A Borges- szöveg: ,Abban a Birodalomban a Kartográfia Tudománya olyan Tökéletességet ért el, hogy egyetlen Provincia térképe betöltött egy Várost, a Birodalom térképe pedig egy egész Provinciát. Idővel azonban ezeket a Hatalmas Térképeket nem találták kielégítőnek, és a Kartográfusok Kamarája akkora Térképet készített a Birodalomról, amekkora maga a Birodalom volt, és azzal pontról pontra egybeesett. A Következő Nemzedékek már kevésbé kedvelték a Kartográfia Tudományát, s úgy látták, hogy Fölösleges az a kiterjedt Térkép, és nem kis Könyörtelenséggel a sorsát a Nap és a Tél Zord Hatására bízták. A Nyugati pusztaságokban még maradt néhány Rom a Térképből, most ott Állatok és Koldusok élnek; az egész Or-