Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
14 Werner Löser és Ereje« (DH 311), szavait és cselekedeteit nem lehet kettéválasztani, mintha egyesek csak az emberségéből, mások pedig csakis istenségéből indulnának ki (DH 255), mintha a megtestesülés, a keresztre feszítés és a feltámadás nem az isteni Ige tettei lennének (DH 502 A), mintha nem ugyanannak lenne »két születése, egy öröktől fogva az Atyától, egy időbeli az anyjától« (DH 852). A Fiú, aki egyedüliként ismeri az Atyát az ő teljes igazságában, és aki ezért egyedüliként alkalmas arra, hogy ilyenként kinyilatkoztassa őt az embereknek, az nem pusztán az ember Jézus, hanem ő az Atya szentháromságos Fia (Mt 11,27). Amikor pedig Jézus »te«-vel szólítja meg az Atyát, miként a főpapi imádságban, akkor ez a »te« bizonnyal elsődlegesen emberi csengéssel bír, ám egyszersmind a magán Istenen belüli örök viszonynak is a kifejeződése kell, hogy legyen - egy elismerő, szerető, imádó és az Atya minden akaratára kész fiúi viszonyé, amely odafordul az Atyához”.23 A názáreti Jézusnak ez az új-khalkedóni szemlélete von Balthasar egész teológiájának a középpontjába tartozik. Mindenekelőtt kereszt- és kenózis-teo- lógiájában fejti ki hatását. Jézus szenvedésében és halálában Isten emberré lett Igéje szenved és hal meg. A régi kifejezés: „unus ex sanctissima Trinitate passus est” [a legszentebb Háromságból egy szenvedett] von Balthasar kereszt-teológiájának a központi mondata lehetne. A halál, sőt még a pokol is ily módon magában a szentháromságos Istenben nyer helyet. Itt hordozzák azokat és alakulnak át. Jézus kereszthalála az az esemény, amelyben Isten kinyilatkoztató és megváltó cselekvése eléri legbensőbb célját. Ám nem csak Jézus, a Fiú munkálkodik itt, ahol Isten kinyilatkoztató és megváltó cselekvéséről van szó. Az Atya is és a Szentlélek is részt kapnak ebben, a maguk módján. Lássuk először az Atya bevonódását. Ő elküldi a Fiút erre a műre, és kíséri őt ennek végbevitele közben. Ez a kölcsönös szeretet viszonya, amelynek dimenzióit még csak nem is sejthetjük. Mindenekelőtt azonban egy áthatolhatatlan misztériummal szembesülünk akkor, amikor ez a szeretet elrejti önmagát a kereszten: az Atya részéről követelő akarattá lesz, a Fiú részéről pedig hűséges engedelmességgé - »Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te«, imádkozza Jézus az Olajfák hegyén. Hogy az Atyának el kell rejtenie szeretetét a világ megmentéséért egy követelő akaratba, ez okozza a szenvedését. Von Balthasar újra meg újra Órigenész mondatát idézi: „Az Atya is ismeri a pathosz-1 [szenvedést]”. 23 Theologik, vol. II: Wahrheit Gottes, Einsiedeln 1985, 117k.
