Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Boulnois, Olivier - Sághy Marianne (ford.): Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára?
Szent szegénység... 45 Nyissuk ki Pierre de Jean Olivi Tractatus de contractibus c. művét. Olivi szerint nélkülözhetetlen, hogy a vagyon körforgásban legyen. Ezért van az, hogy a vagyon nem a dolgok tulajdonságaitól, hanem a csereértéktől függ. Elképzelhetnénk, hogy az érték csak a ritkaságnak felel meg, de akkor az élelmiszerárak őrült módon ingadoznának az évszakok szerint. Vagy az ár megfelelhetne pusztán az igénynek, de ebben az esetben végtelen összeget kéne fizetni a gyógyszerért, ami meg tudja menteni az életem. A jó megoldást az jelenti, ha azt mondjuk, hogy az igazságos ár egy bizonyos társadalmi szerződéstől függ: egy ilyen társadalomban a gazdasági tényezők azt teszik lehetővé, hogy egy ilyen tárgynak ilyen ára legyen. Az ár függ végül a vevő és az eladó közötti hallgatólagos megegyezéstől: az igazságos ár az, amiért az egyik hajlandó eladni, és amelyet a másik hajlandó kifizetni. Nincs tehát semmi értelme az igazságos, természetes ár keresésének. Gazdasági területen a döntés arról, hogy eladunk vagy veszünk valamit, szintén az akarat kinyilvánításán alapszik. Csak akkor van értéke a javaknak, amennyiben hozzájárul a civil közösség kollektív jólétéhez. Ekkor azonban a piac és a profit nemcsak legitimmé válik, hanem a hit is igazolja. A csereüzleteket nem az egyéni erkölcs síkján kell megítélni, a méltányosság a politikai társadalom keretei közé illeszkedik. Annak eldöntéséhez, hogy egy adásvételi szerződés törvényes-e, nem a szerződő fél szándékát kell megítélni, hanem azt, hogy a kölcsönös kötelezettségeket milyen becsületesen tartják be. A szerződésen belül a használati értéket a szándék határozza meg: „használni, abban az értelemben, ahogy itt használjuk a szót, azt jelenti, hogy akaratunk erejével megszerzünk vagy birtokunkban tartunk egy dolgot” (Des contracts 1,11). A piacnak ez a fajta legitimálása a politikai társadalom átfogó kritikájából ered. Attól fogva, hogy a bűnbeesést követően az uralom jellemzi a világot, ha összehasonlítjuk a ferencesek evangéliumi tökéletességét ezzel a világgal, úgy tűnik, mindent megmételyez a fösvénység. A megítélés mércéjének tehát a bűnösök tökéletlenségét és nem az igazak tökéletességét kell venni. Rögtön ezután Olivi ahelyett, hogy az uzsorára fordítaná a figyelmét, először általánosan tárgyalja az adásvételi szerződések értékét, ezután az uzsora esetét vizsgálja, mielőtt azokra az esetekre fókuszálna, melyekben az uzsora valóban bűnösnek tűnik. Meglepően nagy területet különít el, ahol az érdekből történő kölcsönzés törvényes: amikor a kölcsönző kockázatot vállal, befektet (például egy kereskedelmi hajóba), és várnia kell a befektetése megtérülésére (a hajó visszatérésére a megfelelő kikötőbe az áruval). Ebben a pénzösszeg nem nagylelkű kölcsön, hanem befektetett és kockáztatott tőke. Természetes, hogy meg legyen fizetve.
