Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések
A szegénység fogalma, tipológiája és etikája 33 A másik válasz a kérdésre, miszerint a másik szegénysége mi okból kötelez arra, hogy ha lehet, leküzdjük azt vagy könnyítsünk azon, az igazságosság fogalmából fakad. Mindenekelőtt akkor van erről szó, amikor a szegénységért viselt felelősséget nem lehet az egyénre terhelni, hanem az egy olyan kockázat nyomán áll elő, amelynek mindannyian áldozatai lehetünk - mint például a természeti csapások vagy járványok által kiváltott szegénység esetében. Ilyenkor a segítségnyújtás nyilvánvaló kötelezettsége, annak kötelezettsége, amit ezt követően meg kell tenni, az igazságosságból fakadóan jelenti ki az etikai vagy jogi törvényt. Egy konkrét állam keretében könnyű mindezt igazolni a közjóra való hivatkozással: egy nemzeti közösség kötelezve van arra, hogy minden tagja boldog legyen. Ez persze teljességgel lehetetlen vállalkozás, s ahogyan a történelem megmutatta, embertelen is. Ám mégis van lehetőség arra, hogy megfogalmazzunk egy ilyen irányú kötelezettséget: a nemzeti közösségnek gondot kell fordítania arra, hogy segítségére siessen az abszolút szegénység állapotában lévőknek, és azoknak, akik relatív szegénységben vannak. Ily módon síkra kell szállnia azért, hogy e segítségnyújtás által a szegény ember méltósága is tiszteletben legyen tartva. Ha könnyű is meghatározni, hogy egy államnak milyen segítséget kell nyújtania az abszolút szegénység kapcsán, aminek világos a definíciója, nem így van ez a relatív szegénység esetében. Számba véve a relatív szegénység felbecsülését és az ennek kapcsán nyújtandó segítséget, a válaszok országról országra eltérőek lesznek, részben a történelmi és kulturális szövegkörnyezetek különbözősége okán. Még a jóléti társadalmakban is változhat a relatív szegénység értelmezése, s az ahhoz kapcsolódóan nyújtott támogatás. Ám igazolt a tény, miszerint a túl nagy társadalmi egyenlőtlenségek - nem csak az anyagi javak terén - belsőleg aknázzák alá a társadalmat, és hátrányosak a közjó szempontjából. Ha ugyanis a társadalmi egyenlőtlenségek túl nagyok, s a relatív szegénység kiterjed, akkor törékennyé válik a társadalmi béke, fellép a forradalmak veszélye, növekszik a bűnözési ráta, hosszú távon pedig növekedni fog az abszolút szegénységben lévők száma is, akiknek mindenképpen segítséget kell nyújtani. Különösképpen egy globalizálódott világtársadalomban kötelességünk, hogy az eleddig a nemzetállamokra alkalmazott megfontolásokat átvezessük a világszintú közösségre. Ami igaznak mutatkozik a konkrét társadalmakban, parancsot képez a minden emberrel szemben tanúsítandó igazságosság terén is. Az egyenlőség gondolatának ugyanis belső természeténél fogva egyetemes karaktere van. Egy önmagát igazságosnak tartó átlagos lény - még ha megalapozott is ez a vélekedése - igazságtalanná válik és önnön ideálja alá