Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések
A szegénység fogalma, tipológiája és etikája 31 talni téged a teremtmény”.9 A lelki szegénységnek ez az értelmezése nem csak az anyagi javakról való lemondást foglalja magába, hanem a világról való radikális lemondást, a minden végestől való elszakadást is, hogy az így keletkező űrben csakis magát Istent tapasztalja meg az ember. 4. A SZEGÉNYSÉG ETIKÁJA Idáig a szegénység leírása állt a jelen tanulmány homlokterében. Ennek során láttunk már számos olyan irányt, amely az etika köre felé mutatott, különösen ott, ahol arról volt szó, hogy a szegénység olyasmi, aminek nem szabadna léteznie. Ezért mindenekelőtt az anyagi, szocio-politikai és intellektuális, de más módon az ontikus és ontológiai szegénység is nagy fontossággal bír az etikai megfontolások szempontjából. A szegénység e formáival - de legfőképpen az ezen szegénységformákat elszenvedő emberekkél - szemközt felmerül a kérdés, milyen cselekvési lehetőség áll maguk a szegények, illetve a nem szegény emberek előtt? Tehetünk bármit is a szegénység megszüntetéséért? Miért és hogyan? Vagy pontosabban, a meg nem szüntethető ontikus és ontológiai szegénység esetében: lehet akár csak kicsit is enyhíteni a következményeken? Miért és hogyan? Olyan kérdések is felmerülnek, amelyek az embereknek az emberekkel szembeni kötelezettségeire vonatkoznak. Az ontikus és az ontológiai szegénység még egy további választ is követel, lévén hogy következményeiket nem lehet sem kiiktatni, sem súlytalanná tenni. Az ilyen jellegű szegénység fogalmának elmélyítése nyilvánvalóan érinti a morális megfontolások terét is, amelyeket az egzisztenciális antropológia megfontolásai fognak finomítani. Ez utóbbiak az életvitelünkre vonatkoznak, vagyis arra, hogy miként viselkedünk a szegénység bármely formájával szemközt (és csak közvetetten a többi emberrel szemközt). A lelki szegénység kapcsán teljesen másmilyen megközelítésre van szükség. Ez ugyanis előfeltételezi a szabad akaratot, valamint bizonyos fokú etikai, ha tetszik: aszketikus jártasságot, és arra hív minket - mindannyiunkat a maga életmódjának megfelelően -, hogy a kérdést teológiai-vallási, vagy filozófiai szempontból mélyítsük el. A szegénység etikáját érintő alábbi rövid megfontolásokban ki kell emelnünk a szegénységnek azokat a formáit, amelyek közvetlenül magukban 9 Eckhart mester, Traktat I, in: Deutsche Werke, vol. II (szerk. Largier, N.), Frankfurt a.M. 2008, 263. A lelki szegénységről a szerzetesi hagyományban lefolytatott vita kapcsán ld. Giorgio Agamben, Höchste Armut. Ordensregeln und Lebensform (Homo sacer IV, 1), Frankfurt a.M. 2012.
