Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
10 Werner Löser számos egyházatya tanulmányozása után őrlődött a kérdéssel: miként lehetne megalapozni a keresztény reményt mindenki számára? Erről az Erster Blick auf Adrienne von Speyr [Első pillantás Adrienne von Speyrre] című könyvében15 számolt be. Hogy mennyire értette és értékelte az asszony karizmáját, azt a következő mondat megsejteti: „Adrienne tapasztalata egyedülálló a teológiatörténetben, túllendít minket Órigenész és Ágoston vagy-vagy-án. Igazolja, hogy a keresztény remény meghaladja a félelmet.. ,”.16 így kijelenthetjük, hogy a szentháromságos kenózis-teológia kulcsában kifejtett „Szent Háromnap teológiája” nem létezne, vagy nem lenne olyan, mint ahogy azt von Balthasar megalkotta, hogyha nem került volna sor az intenzív beszélgetésekre Adrienne von Speyrre 1. c) Érintkezések Kari Barth-tal Amikor Karl Barth, von Balthasar bázeli evangélikus párbeszédtársa Kirchliche Dogmatik-ja [Egyházi dogmatika] részeként 1953-ban megjelentette a Die Lehre von der Versöhnung [A megigazulás-tan] című kötetet,17 von Balthasar lényegében már kidolgozta a mysterium paschale-ra vonatkozó teológiája alapvonalait. Ezért is figyel fel annyira a barthi kötet § 59-re, amely „Isten Fiának engedelmességéről” szól. Már ennek a nagy fejezetnek a bevezető tézise megmutatja, hogy Karl Barth is a szentháromságos Istenben megvalósuló kenózis megragadására és leírására tesz kísérletet. így szól ez a rész: „Hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, megmutatkozik az idegenbe vezető útjában, ahol ő, az Úr, szolgává lett. Ugyanis az igaz Isten dicsőségében került sor arra, hogy az örök Fiú engedelmes lett örök Atyjának abban, hogy odaadta és megalázta magát, hogy ily módon az ember testvére legyen, mellé, a vétkes oldalára álljon, és azáltal ítélje meg őt, hogy maga engedi önmagát megítélni és halálra adni a vétkes helyében. Isten, az Atya azonban feltámasztotta őt a halálból, s ily módon szenvedését és halálát úgy ismerte el és léptette hatályba, mint az értünk, a mi hozzá való megtérésünkért beteljesített uralmat, ezáltal pedig mint a halálból az életre való megmentésünket”.18 15 Einsiedeln 1968, 57-60. 16 Uo. 59. 17 Zollikon-Zürich 1953. 18 Uo. 171.
