Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Müller, Gerhard Ludwig - Török Csaba (ford.): A szegénység, kihívás az Egyház számára - Etika és szótériológia
14 Gerhard Ludwig Müller Ferenc pápa, aki kiállt egy „a szegényekért élő szegény Egyház” mellett,2 számos alkalommal hangsúlyozta a szótériológia és az etika közötti szoros összefüggést: az Istenről nyert egész tapasztalatunk arra indít minket, hogy nagylelkűen osszuk meg javainkat. Ez nem lehetőség, hanem elvárás - erről beszél, amikor így fogalmaz: „amikor az ember elvesztette a transzcendens horizont reményét, akkor ugyanúgy elvesztette az ingyenesség ízét, a jócselekedet ízét, mely egész egyszerűen ebben áll: jót tenni jó (ld. Lk 6,33skk). Ám aki rendelkezik ezzel, elkezdi gyakorolni az alapvető szolidaritást, amely egyesíti őt minden más emberrel (ezt hívjuk az Egyház társadalmi tanításának), mivel tudja, hogy nem őrizheti meg többé csak önmagának azokat a javakat, amelyeket birtokol [...]. Amikor, épp ellenkezőleg, a rendelkezésére álló javakat nem kizárólag önmaga hasznára alkalmazza, akkor azok kiterjednek, megsokszorozódnak és a reményeket meghaladó gyümölcsöket hoznak”.3 A SZEGÉNYSÉG MINT TEOLÓGIAI KÉRDÉS A dél-amerikai földrészen a szegénységre és a szegényekre vonatkozó teológiai kérdések az elmúlt évtizedekben alkalmat nyújtottak a kivételesen intenzív megfontolásokra. Az elnyomás és a kizsákmányolás tapasztalatából kiindulva olyan megoldásokat kerestek, amelyek beemelik az egyéni szükségleteket a hittani reflexióba. Nem a szegénységről alkotott elméleteket gyártottak, hanem annak leküzdéséért harcoltak, a reflexió által, hogy kifejlesszék és felkínálják a szükséges támogatást. Ez a hittudomány belső sokféleségét eredményezte és felélesztette a milliók sorsával való aggódó törődést, a szótériológiából és az etikából kiindulva. A gazdag országok és földrészek miként tudnak segítséget nyújtani? Az Egyház mi módon tud a maga eszközeivel segíteni az emberek életkörülményeinek a jobbításában? A communio kapcsán folytatott egyháztani diskurzusban, amely minden etnikai vagy nemzeti kategóriát meghaladva testvért lát az összes emberben, az egyetemes Egyház úgy tekint magára, mint a teljes emberi családért elkötelezett közösségre. Ezért arra van szükség, hogy láthatóvá váljanak olyan megoldások, melyek minden ember életkörülményeinek a jobbulását ered2 Első sajtókonferencia, 2013. március 16. (a szerk. megj.). 3 Ferenc pápa előszava in Müller, G. L., Armut. Die Herausforderung für den Glauben, München 2014.
