Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): "Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,10) - Exegetikai kommentár XVI. Benedek pápa lemondásához

88

Thomas Söding

(2Kor 12,10). Hogy ő maga mindig hűséges maradt-e ehhez, számunkra meghatározhatatlan. De már megtalálta azt a mércét, amelynek meg kell határoznia egész apostoli ténykedését, imádságát és munkáját, látását, ítéletét és cselekvését: „Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért” (2Kor 4,5).

Ez a páli maxima segít abban, hogy megértsük Benedek pápaságát - s meglepő lemondását is, amelyet minden bizonnyal már régebb óta tervezett. Benedek olyan ember, aki lehatol a dolgok alapjaiig. Az Egyház alapja a názáreti Jézus, a Krisztus, Isten Fia, minden ember Testvére, Vezetőjük és Megmen- tőjük. Azért írta meg Jézusról szóló könyvét, mert ápolni akarta a barátságát Jézussal. A művet nemrég zárta le a karácsonyhoz írt „előszavával”. Aligha tekinthetjük véletlennek, hogy lemondása kapcsolódik ehhez a liturgikus időhöz.

Még túl korán vagyunk ahhoz, hogy teológiailag kiértékeljük pápaságát. Sok méltatás úgy cseng, mint valami gyászjelentés. Hisz Benedek még mindig pápa, jóllehet emeritus. Lemondása, amellyel egyháztörténelmet írt, mindig is hozzá fog tartozni szolgálati idejéhez. Nincs most itt az ideje annak, hogy megvonjuk egy lélegzetelállító élet mérlegét. Sokkal inkább a lemondást kell teológiailag besorolnunk. Aki felveszi a páli szemüveget, két szempontot figyelhet meg.

Először: a szolgálat összefügg a személlyel. Minden kritika ellenére csodálják a Katolikus Egyházat intézményei miatt. Ez sokszor a javára is válik. Azonban az intézmények csak annyira jók, amennyire az azt értelemmel megtöltő emberek élettel teltek. A pápaság mint üres gesztus, puszta váz, csupasz forma — egy rettenetes látomás. Benedek felismerte ezt - és megmentette önmagát, de az Egyházat is egy katasztrófától. A középkorban létezett egy elgondolás, miszerint mind a királynak, mind a pápának két teste van: egy anyagi és egy szimbolikus. Benedek (az egyháztörténelem során valószínűleg első teljesen szabadon kezdeményezett) lemondása révén meghaladta ezt az elgondolást, s ezáltal radikálisan modernizálta a pápai hivatalt. Ez a hivatal is azokból az emberekből él, akik betöltik; nekik kell a pápaságnak arcot, hangot, tartalmat adniuk.

Másodszor: a hivatal nagyobb, mint a személy. A „hivatal” megjelölésére jobb szó a „szolgálat”. A pápai hivatal szolgálat az Egyház hite javára. Ez a szolgálat segíti az Egyházat az időn át vezető útján; nélküle a Katolikus Egyház a válságok közepette nem tudna egyben maradni. A pápa, aki lemond, szabad utat nyit az utóda előtt. A pápai hivatal nincs válságban. A lemondás révén növekedett erkölcsi és teológiai minősége. Új hordozóra van szüksége, aki megtalálja saját teljesen egyedi útját, de nem felejti el elődje leckéjét.