Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Walter, Peter - Török Csaba (ford.): Egyetem és teológia a középkorban
Egyetem és teológia a középkorban 79 telész a tudomány alatt egy olyan eljárást értett, amely belátható alapelvekből levonva végkövetkeztetését, igaz és szükségszerű tudást nyer. Lehetséges-e egyáltalán a nem evidens alapelvekből, hanem hitbeli kijelentésekből kiinduló teológiát ebben az értelemben tudománynak tekinteni? A teológusok eltérő válaszokat adtak erre a kérdésre. Aquinói Tamás szerint teljességgel lehetséges tudománynak tekinteni a teológiát, mivel alapelvei vannak, s racionális módon vonja le azokból végkövetkeztetéseit. Azt a problémát, hogy a hittan alapelvei, szemben más tudományokkal, nem önmagukban beláthatok, hanem a hit által előre adottak, úgy próbálta megoldani, hogy a teológiát alárendelt tudományként (scientia subordinata) értelmezi. Nem tudomány a szó őseredeti értelmében, mint az aritmetika vagy a geometria, amelyeknek alapelveit az ész természetes fényénél közvetlenül be lehet látni. A zenéhez vagy az optikához hasonlít, amelyek alapelveiket a fent nevezett tudományokból veszik, s ezért levezetett értelemben számítanak tudománynak. A teológiának hasonlóképpen megvannak a maga alapelve, a hit artikulusai, amelyek ugyan nem az emberi észnek, de Istennek és a szenteknek magától értetődők, vagyis a scientia Dei et beatorum körébe tartoznak. Amennyiben ezekből az alapelvekből indul ki, amelyekbe Isten a kinyilatkoztatás által enged betekintést, Tamás szerint a teológia eleget tesz mégiscsak azon feltételeknek, amelyek alapján a tudományok közé sorolható. Az Isten tudásában fennálló fundamentum alapján a teológia tudományként megelőzi az összes többi tudományt, s magasabb bizonyossági foka van, mint azoknak. A teológiának kettős feladata van: egyrészt ezen alapelvekből levonva végkövetkeztetéseit, betekintést enged a hit artikulu- saiba, másrészt lehetővé teszi, hogy feloldjuk, illetve megcáfoljuk az ezek ellen felhozott érveket. Tamás emellett elismeri az ész azirányú képességét, hogy a hit artikulusaira való támaszkodás nélkül, egyedül az ész természetes fényénél (lumen naturale) bebizonyítson bizonyos igazságokat Istenről, mint léte vagy lényegi jellemzői (egység, jóság stb.). Ez a teológia azonban nem a sajátosan keresztény hittudomány, amely a kinyilatkoztatáson nyugszik, hanem egy metafizikai hittan, ahogyan azt már Arisztotelész is művelte, aki azt, amit később metafizikának neveztek, még teológiának hívott. A filozófiai és a kinyilatkoztatáson nyugvó teológia nem tárgyukban, azaz Istenben különböznek, hanem művelésük távlata (ratio) tekintetében: az első az ész természetes fényénél, a második a hit fényénél bontakozik ki. Tamás e két megismerési módot harmóniában szemléli, a kinyilatkoztatási teológia prae- ambulafidei-ként előfeltételezi a filozófiai teológiát, ám nem helyettesíti, hanem beteljesíti azt azáltal, hogy benne Isten ésszel nem belátható lényegét a kinyilatkoztatás alapján háromságosnak ismerjük meg.
