Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - McPartlan, Paul - Török Csaba (ford.): A teológia az egyetem spektrumában - A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentumainak méltatása
A teológia az egyetem spektrumában 71 retettől ösztönözve arra törekszik, hogy asszimilálja azt, mert ez az Ige megválaszolja a legmélyebb kérdéseit (59). Itt is megfigyelhetjük H. de Lubac gondolkodása egyes szempontjainak a visszhangját: a természet és a kegyelem viszonyáról szóló tanításáról, az istenlátásra való természetes törekvés megvédéséről10 11 (lévén az ember Isten képmása),11 valamint a „tiszta természet” elméletének, vagy az emberben a természetes és természetfölötti szint szétválasztása bármilyen elképzelésének a visszautasításáról van szó. A II. Vatikánum lelkipásztori kontitúciója, a Gaudium et spes több alkalommal szól az ember bibliailag megalapozott istenképűségéről,12 s azt tanítja, hogy Krisztus, „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15), azért jött el, hogy az egész emberiséget megváltsa (GS 22). Teljesen nyilvánvaló de Lubac hatása, amikor ezt olvassuk ebben a pontban: „Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt, s minden ember végső hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás [vocatio hominis ultima rever a una sit, scilicet dtvina], vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy csak Isten előtt ismert módon csatlakozhassanak e húsvéti misztériumhoz”. Hiszen egy természetfölötti rend van, amely magába foglalja az emberi természetet és értelmet; minden két szintre, természetre és kegyelemre, vagy értelemre és hitre való felosztás elhibázott lenne. Ugyan mindkettő különbözik a másiktól, mégis átjárják egymást. A „Teológia ma” című dokumentumban a NTB megállapítja, hogy a felvilágosodásra adott védekező katolikus válasz következtében a természetes ész és a természetfölötti hit megkülönböztetésének a túlhangsúlyozása játszódott le. Ezáltal „túl nagy jelentőséget tulajdonított a »természetes teológiának«, és túl keveset az intellectus fidei-nek a hittitkok megértésében” (70). Henri de Lubac fentebb idézett fundamentálteológiai székfoglalója a Lyoni Katolikus Egyetemen élethosszig tartó fáradozásának a kezdetét jelenti, 10 Ehhez Id. Lubac, H. de, Glauben aus der Liebe - »Catholicisme«, Freiburg i.Br. 19923, 2 90: „Isten szemlélése egy meg nem szolgált ajándék, mégis az utána való vágyakozás minden lélek legmélyébe van gyökerezve” (francia eredeti: Catholicisme. Les apsects sociaux du dogme [Oeuvres completes VII], Paris 2003, 284). A NTB dokumentuma a 2. pontjában idézi ezt a könyvet. 11 Vö. Lubac, H. de, Le mysttre du sumaturel, Paris 1965,149: a világ minden más teremtményétől eltérően az embernek „instabil ontológiai konstitudója” van (constitution ontologique instabile), Lubac igy ír erről: „az ember „egy a semmiből alkotott teremtmény, amelyet csodálatos módon megérint Isten (...) Eloldhatatlanul és egyszerre »semmi« és »képmás«, tényleg semmi, és szubsztanciálisan képmás". Ehhez ld. még McPartlan, P., The Eucharist Makes the Church. Henri de Lubac and John Zizioulas in Dialogue, Fairfax 2006\ 25-49. 12 Vö. GS 12.17.24.34.41.52.68.
