Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Török Csaba Az értelmiségi lét illúziója Napjainkban hatalmas változások korát éljük. Megváltozik körülöttünk a világ: a természetes környezetünktől a társadalmi valóságunkon át a művészet, a szellem és a technika által létrehozott létkeretekig minden mozgásban van. Sokáig az értelmiségiek feladata volt, hogy ezen mozgások kiváltásában, vezérlésében és értékelésében oroszlánrészt vállaljanak magukra. Mi történik azonban akkor, hogyha az értelmiségi maga öntudatlan részévé lesz a tömegnek, ha feloldódik küldetéstudata, ha elveszíti megalapozott identitását és társadalmi felelősségérzetét?1 Esetleg nincs is olyan nagy szükség az értelmiségiekre? Vagy nyilvánvalóvá válik, hogy tulajdonképpen az értelmiségi státusz, (ön)kép nem más, mint puszta idealizált álomkép, egyfajta platóm absztrakció? Jelen írásunkban egyfelől azt szeretnénk megvizsgálni, él-e még az ún. értelmiségi valóban intellektuális, „értelmiségi” életet; illetve hogy milyen távlatai vannak napjainkban az értelmiségi létnek. 1. ILLÚZIÓK VILÁGÁBAN Minden korszaknak vannak központi fogalmai, vezérlő eszméi - nevezhetjük ezt Zeiígeistnak vagy éppenséggel Leitmotivnak. Ilyen volt például a pax Romana gondolata, vagy a keresztény világnézet is a maga korában. Napjainkban azonban mintha nehezen találnánk meg az ilyen nagy, központi, rendszerező és vezérlő elveket. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a posztmodem korában az emberek már elvesztették a bizalmukat, amelyet koráb1 Az egyik első írás, amely részletesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s évtizedekre tema- tizálta azokat, a Babits Mihály által a magyar közönségnek bemutatott kötet volt: Benda, J., Az írástudók árulása, Budapest 1997 [eredeti francia nyelvű megjelenés: 1927].
