Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Édart, Jean-Baptiste - Török Csaba (ford.): Az androgün vagy a személyek közössége?
18 Jean-Baptiste Édart A bibliai hagyomány tehát a nemi különbözőséget úgy mutatja meg nekünk, mint a teremtés szívében megvalósuló emberi méltóságnak és egyedülállóságnak a jelét. Ez az a hely, ahol megmutatkozik az ember transzcendenciára, vagyis a Másikkal való kapcsolatra szóló képessége. Ez a felfogás, a contrario, tökéletesen egybecseng azzal, amit Mircea Eliade mond az and- rogün vallásos dimenziójáról. Vagyis hogy az egy metafizikai valóság biológiai fogalmakkal való kifejezése. Hogyha az istenséget úgy fogják fel, mint abszolút hatalmat, annak magára kell öltenie az ellentéteket, s önmaga számára elégségesnek kell lennie. A bibliai modell nem szeretné megmagyarázni Istent, hanem egy nyitott folyamaton belül helyezkedik el, ahol Isten az, aki kinyilatkoztatja az embernek, hogy ki is ő. A nemiség tehát nem egy abszolút hatalmat fordít le az ember valóságába, hanem a viszonyt, a másiknak való ajándékozást és a kölcsönös függést. A platóni mítoszban a partner keresésének nem az a célja, hogy odaajándékozzák magukat, hanem a mindenhatóság állapotának nosztalgiája vezérli azt. Az androgün ugyanebből a princípiumból fakad, legyen az vallásos vagy sem. Annak felismerése, hogy az ember Isten képmása, feléleszti a hitet. Aki elfogadja ezt a kijelentést, felismeri a nemi különbözőség lényegi jellemvonását. Még annak a számára is, aki nem kötődik személyesen ehhez a hitigazsághoz, a Tér 1-3 központi jelentőségű szöveg marad akkor, amikor elelmélkedik arról, milyen nagy fontossága van a nemi különbözőségnek a testben élő egyén konstitúciójában. Ez a szöveg antropológiai modellt kínál, ahol az emberi szeretetnek, az erosz-nak és az agapé-nak megvan a maga helye anélkül, hogy bármelyik dimenziót is tagadnánk. A nemi különbözőség a kölcsönös integrációjuknak a feltétele. Ha az erosz a nő keresésére indítja a férfit, ez azért van, hogy az emberi mivolt teljességének a tapasztalatára tehessen szert az egyesülésben azzal a lénnyel, aki természete szerint hasonlít rá, azonban különbözik tőle a nemiségében. „Csakis együtt képviselik az emberség teljességét, akik »egy test lesznek«”.26 Az ember csakis a másik nemmel való találkozásban tudatosíthatja önnön identitását, ami az Istennel való találkozás képmása. Ezért Szent Pál a Róm 1,18-32-ben nagyon logikusan a bálványimádáshoz kapcsolja a homoszexuális aktusokat, amennyiben szerinte az utóbbiak az előbbinek a következményei. Ez a kortársaink számára első látásra felfoghatatlan viszony valójában csakis a Ter 1—3-ból kiindulva értelmezhető. Ha 26 XVI. Benedek, Deus caritas est, nr. 11.
