Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában
56 Török Csaba olyan lenne. Mandeville szerint ugyanis akármilyennek látjuk önmagunkat, végső soron akartunknál hatalmasabban kormányoznak bennünket az ösztönök, szabadságunk csupán látszat. Nem véletlen, hogy legismertebbé vált műve a tökéletesen ösztönvezérelt méhek mintájára igyekszik értelmezni az emberi társadalmat.3 Ebben a megközelítésben az erkölcs mint olyan csupán társadalmi konstrukció - elképzelhető, hogy az ösztönvezérelt cselekvés, amelyet a közösség konvenciója erkölcstelennek tart, végül mégis hasznára válik a köznek. Az ő nyomán járt több nagy francia gondolkodó is, mint Helvétius és d’Holbach, akik szerint a törvényadók és tanítók úgy játszanak az alájuk vetettekkel (erkölcs címén), mint a marionett-bábukkal, jóllehet ők maguk is köteleken vannak rángatva: saját ösztöneik, vágyaik kötelein. „Végső soron ezért nincs sem cselekvő, sem tettes, hanem csakis a mindenhol ugyanolyan és ugyanazon erőktől mozgatott emberi természet”.4 Amikor Nietzsche azt mondja, hogy „a szándék pusztán jel és tünet”, amely önmagára nézvést „szinte semmit se jelent”, tulajdonképpen a legegyszerűbben és a legvilágosabban kimondja, hogy elérkeztünk a valóban erkölcs nélküli korba: hiszen erkölcs csak ott van, ahol létezik a (döntési) szabadsággal, felelősséggel felruházott cselekvő alany. Ám korunk emberképe nem ilyen: a mai kor embere „működik”, de morális értelemben nem visz végbe tetteket. Eleget tesz annak, amit ösztönei diktálnak, az önmegtagadás és önmeghaladás klasszikus kategóriái idegenek számára. Ő már nem „tettes”, pusztán egy lény, aki létezik, és létezése során (és okán) cselekszik szüntelenül, de ezért sem felelősséget, sem számonkérhetőséget nem vállal magára. Hiszen nincsen benne autonóm és szabad szándék, csupán ösztön, vágy, éppen ezért a cselekvése sem döntés, hanem (ön)kielégítés. Nem erkölcsi szabadság, hanem biológiai szükségszerűség. 2. A TETTES ELVESZTÉSE - ELSŐ FELVONÁS Nietzschének van egy érdekes kifejezése: a távolság pátosza (Pathos der Distanz). Az Adalékok az erkölcs genealógiájához című kötetében kifejti, hogy a jó és a rossz fogalma tulajdonképpen a távolság pátoszából született meg: amit a kevesek, a nemesek, az arisztokratikusak tettek, az lett a jó mércéje (ezek általában az erő, az akarat nagy megnyilvánulásai), míg az egyszerű nép által végbevitt dolgok váltak a rossz képviselőivé. Ám az alacsonyabb 3 Mandeville, B. de, A méhek meséje, Budapest 2004. 4 Hügli, A., art. Mensch. 3. Der Mensch als Teil der Natur, in HWPh 5, 1081-1087, itt: 1084.
