Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Édart, Jean-Baptiste - Török Csaba (ford.): Az androgün vagy a személyek közössége?
12 Jean-Baptiste Édart Paul Beauchamp.15 Az ember nem tevődik össze többféle fajból. Ez az egyet- lenség Isten egyetlenségére utal vissza, amely a papi teológia központi kijelentése. A szöveg egy másik részlete megengedi, hogy megragadjuk az ember és az állat közötti különbözőség egy második dimenzióját. A termékenységre vonatkozó áldást mindannyian megkapják. Mindazonáltal az állatok kapcsán ezt olvassuk (v. 22): „És Isten megáldotta őket mondván”, míg az ember esetében ez áll írva: „És mondta nekik Isten”. Isten párbeszédbe lép az emberrel, ám az állatokkal nem. Mivel Isten képmása, az ember párbeszédtársa lehet Istennek. Ez a különbségtétel az állati világ és az Istennel való párbeszéd képessége között beletorkollik a világ fölötti uralomról szóló meghívásba. „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog«” (Tér 1,28). Az ókori keleten a király volt Isten képmása a földön. A Tér szövege kiterjeszti ezt az egész emberiségre. A 8. zsoltár ekként világítja meg e valóságot: „Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: minden juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering” (w. 6-9). A nemi különbözőség ebbe az uralomra vonatkozó hivatásba helyeződik bele, ahogyan az a 27. versben kifejezésre jut: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket”. Hogyan értelmezzük a „férfi” és a „nő” közötti különbség- tételt? Mindenekelőtt látnunk kell, hogy az ember mint olyan, különbözőségtől mentesen, nem létezik. Férfiként és nőként létezik. A 27. vers felépítése nem teszi lehetővé, hogy időbeli egymásutániságot lássunk egy nem nélküli ember, majd az emberpár megteremtése között. A szoros párhuzam kihangsúlyozza, hogy az ember teremtése a férfi és a nő teremtésében történt meg. - Másodszor ezt a különbözőség is az istenképűséghez tartozik. Valójában a 26. vers juttatja kifejezésre az ember Isten képére és hasonlatosságára való megteremtésére vonatkozó isteni szándékot, s ezt a teremtett világ fölötti uralommal világítja meg. A 27. vers pedig megvalósítja az isteni tervet. A mondat felépítése világos párhuzamot von a „férfinak és nőnek”, valamint az „Isten képmására” között. A nemi különbözőség tehát az isteni terv szolgálatában jelenik meg. Az ember termékenysége a lehetséges uralom conditio sine qua non-ja. Ez a termékenység csakis a nemi különbözőség 15 Beauchamp, P., Parier d’Écritures Saíntes, Seuil, Paris 1987, 79.
