Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Vaz, Armindo dos Santos - Török Csaba (ford.): "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,szent vagyok" - A szentség a Biblia értelmezésében
34 Armindo dos Santos Váz ban azok lennénk. Nem, teljességgel Isten gyermekei vagyunk, mert Jézus Krisztus által vagyunk azok, aki méltóvá tett erre minket a megváltás és Isten kegyelme által: „kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába” (Kol 1,13). Azért is gyermekei vagyunk, mert - miként hisszük - a Fiú „testvéreivé” tett bennünket: „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle” (Zsid 2,14). Egy eleven kötelék által él bennünk, és felvesz bennünket önmagába, hogy teljességgel egyek legyünk vele (Gál 3,28); „búk a Fiúban”, ahogyan az egyházatyák fogalmaztak. Ugyanaz a természete, mint nekünk. Úgy mondjuk, hogy „gyermekeiként fogadott el minket”. így el akarjuk kerülni azt, hogy a más kijelentések felhalmozódása révén túl sokat mondjunk, s ily módon lehetséges félreértések lépjenek fel a gyermekség gondolata kapcsán (amelyet nem értelmezhetünk biológiai értelemben). Ám ha pontosan értjük, az „elfogadott” mégis túl keveset mond. Eltekintve attól, hogy fizikailag nem Isten nemzett bennünket, a szó teljes értelmében gyermekei vagyunk. Ennek az isteni ajándéknak a gazdagsága a Lélek ajándékában leli fel beteljesülését. Ennek szimbóluma a pecsét, amely a szenteket mint ilyeneket jellemzi: „Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét” (Ef 1,13). „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket” (2Kor 1,21-22). Szentek! És a bűneink? Elmerültek az isteni szeretet tengerében, amely a Fiúban nyilatkoztatta ki önmagát: „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát” (Ef 1,7). Vér? A Biblia embere számára ez az életerő volt,7 amely az áldozati rítusoknál és a szövetségkötésnél fontos szerepet játszott (Kiv 24,8). Az áldozat során vért ontatni annyit jelentett, mint odaadni az életet. Jézus kiontott vére és odaadott élete az alapja annak, hogy megváltást nyertünk és Isten gyermekeivé lettünk: „Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát” (Róm 3,23-25).8 A bűnök megbocsátása átalakít minket, és az Isteni tetszés tárgyává tesz bennünket. Krisztusnak hála nyertük el a megváltást, s ennek következtében a szentséget: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gál 2,20). 7 Vö. Tér 9,4; Lev 17,11; MTörv 12,16.23; Zsolt 30,10. 8 Pál a kereszten vért ontott Krisztust ahhoz a lepelhez hasonlítja, amely a szövetség ládáját takarta, s amelyet a kiengesztelődés napján vérrel hintettek meg (Peter Henrici megjegyzése).
