Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Schlosser, Marianne - Török Csaba (ford.): Szentségre hívva a szentek közösségében - Megjegyzések a Lumen gentium 5. fejezetéhez
22 Marianne Schlosser emberként nyereséget jelent embertársai számára. Sokkal inkább arról, hogy az emberibb világ csak akkor jön el, hogyha teret adunk Istennek és az ő akaratának ebben a világban, vagyis ott és akkor valósul meg, ahol és amikor „szentség” van. A LG 34,2 szavaival azt is mondhatnánk, hogy akkor jön el az emberibb világ, hogyha a keresztények Istennek szentelik a világot: „ipsum mundum Deo consecrant”. 4. SZENT ÁLDOZAT ISTENNEK JÉZUSBAN - A MEGKERESZTELTEK ÁLTALÁNOS PAPSÁGA A fentebb felvázolt gondolat az Egyházról szóló konstitúció II. fejezetében nyeri el kiegészítését és elmélyítését, amely a krisztushívők általános papságáról szól. Ahogyan már a szövegkörnyezet (LG 9) is világossá teszi, az „általános papság” lényege szerint „korporativ”: az Isten szent népéhez való tartozás azt jelenti, hogy egy „corpus”-hoz tartozunk; a krisztushívők szent, királyi „papság”, regale sacerdotium. A LG 9 (és AA 3; AG 15; PO 3) által idézett szöveg - lPét 2,9-10 - maga a Kiv 19,5k-ban gyökerezik, ahol Izrael népének JHWH-hoz való kivételes kapcsolata kerül leírásra: a szövetség népe szent nép, JHWH „tulajdona”, „papi királyság”, mivel Isten egyedülálló uralma jellemzi meg. A LXX-fordí- tás, s ennek nyomán az első Péter-levél nem egyes személyek értelmében vett „papokról”, „hiereisz” beszél, hanem a Biblián kívüli görög nyelvben nem használt „hierateuma” kifejezést alkalmazza, ami nem más, mint a test(ület)- ként felfogott „sacerdotium”, „papság”. A konstitúció kicsit később (LG 10) a Jel 1,6-ot idézi, miszerint Krisztus „Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket”. Ebben az íz 61,6-ra támaszkodó szöveghelyben is a szent nép mint Isten „uralmi területe” áll az előtérben.16 A hívők közössége, organikus egészük, ez a „test” „papiként” kerül leírásra, nem azért, mert egyéni papi individuumokból áll, hanem Krisztussal való bensőleges kapcsolata okán, aki az Újszövetség egyetlen Főpapja.17 Fordítva megfogalmazva: a megkereszteltek papságának az alapja a Krisztusba való beletestesülésük. Ez megvilágítja a „sacerdotium ministeriale” és a „sacerdotium commune” közötti „nem pusztán fokozati különbözőséget”. Krisztus az egyetlen Pap, akinek áldozati adománya önmaga, akiben az áldozó és az áldozat egy. 16 Vö. AA 3; AG 15; PO 2. Tillard, Sacerdoce, 3. 17 Teljes párhuzamban a LG 39,1-gyel: a „test”, illetve „menyasszony” szentsége a „Fő”, illetve a „Vőlegény” szentségéből forrásozik.
