Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság... 79 komolyabbra fordul akkor, hogyha a virtuális realitás jelenségével, és ezáltal a lét és a látszat közötti megkülönböztetés problémájával szemközt tesszük fel. Ugyanis a virtuális valóság vonatkozásában nem csak az Isten valóságosságáról, létezéséről való meggyőződés lesz nehézséggé, hanem már a valóság fogalma is. Ez már nem az a kérdés, hogy Isten mint a mindeneket meghatározó Valóság létezik-e, vagyis „valóságosáé, hanem itt az válik döntő fontosságú kérdéssé, hogy fennáll-e egyáltalán bármiféle értelmen kívüli valóság. Mennyire „valóságos” a valóság, méghozzá az a valóság, amely a számunkra „adottként” tételezett valóságot meghatározza? Lehetséges, hogy a mindeneket meghatározó Valóság nem más, mint a virtuális realitás végtelen teremtődésének a „valósága”? A „világ-játék”, amely önmagát határozza meg, amely önmagára és önteremtésének soha nem szűnő történésére vonatkozik, és amelyet ilyen szempontból „isteninek” is nevezhetnék - „a vir- tualitás istenének”? 2. A VALÓSÁG UTÁNZÁSÁNAK TÉZISE ÉS ANNAK HATÁSA AZ ISTENFOGALOMRA A virtuális valóságok kapcsán felmerülő kérdést bizonyos értelemben már René Descartes is megragadta az első filozófiára vonatkozó elmélkedéseiben. Felvetette annak lehetőségét, hogy megismerésem során szüntelenül megcsalom önmagamat, vagy akár egy mindenható hazugságszellem által is folyton meg lehetek csalva.4 „Föl fogom tenni, hogy az ég, a levegő, a föld, a színek, az alakok, a hangok és valamennyi külső dolog nem más, mint az álmok játéka, amellyel ez a gonosz szellem vet cselt a hívés bennem lévő képességének.”5 Descartes számára a külső világ létezésében való kételkedés a megismerés igazságáról és biztosságáról való elmélkedés kiindulópontjául szolgál: „De hát akkor mi marad igaz? Talán csak az az egy, hogy semmi sem bizonyos.”6 Mindazonáltal ennek a kételkedésnek Descartes-nál mindössze 4 A virtualitás problémájának szemszögéből nézve ez a „genius malignus”, rosszindulatú szellem maga lenne a virtualitás: nem egy az előttünk lebegő valóság „mögött” megbúvó hazug szellem, hanem maga a hazugság lenne a valóság, és a valóság hazugság, miáltal tulajdonképpen a „malignus”, illetve a „hazug” jelző értelmét vesztené, hiszen ez már eleve előfeltételezi a valóság és a fikció, az igazság és a hazugság közötti (a valóság virtualitásában már megszüntetett) megkülönböztetést. A virtuális valóság se nem jó, se nem rossz, se nem igaz vagy hazug. Olyan, amilyen - „túl jón és rosszon”, s ezáltal nem is erkölcstelen, hanem erkölcsön kívüli. Ezen szétzúzódnak az erkölcsi értékítéletek, hiszen kijátssza az azokban előfeltételezett megkülönböztetéseket. 5 Descartes, R., Elmélkedések az első filozófiáról (ford. Boros, G.), Atlantisz, Budapest 1994, 22. 6 Uo. 24.