Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
60 Török Csaba ban élhet családjával együtt örökre: „Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét” (íz 65,21). Ilyen megközelítésben érthetjük meg igazán, hogy a jeruzsálemi Templom sem volt soha pusztán egy kőépítmény, az mindig maga a nép volt: a Szentély romlása a nép romlása, és viszont. Felépülte, díszbe, gazdagságba öltözése a Törvényhez való hűség idejét jelzi. 2. A HÁZ(NÉP) ÚJSZÖVETSÉGI MEGKÖZELÍTÉSE6 Az Újszövetség örökli az ószövetségi képeket és hasonlatokat - igaz ez a ház (család) témájára is. így tehát feltűnik a statikus szemlélet, amelyben a ház (épület) és az ültetvény (szántóföld) jelenik meg:,,... ti Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (lKor 3,9). Azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy a ház nem csak a kőből való építményt, de magát a házi közösséget, a háznépet, a családot is takarja. Az „Isten háza” kifejezés ezért elsődlegesen arra a családra vonatkozik, amelyben Isten az Atya. Ilyen értelemben áll előttünk az lPét 4,17: „Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten háza- népén”. Az „Isten házán”, vagyis házanépén megkezdődő ítélet olyan hasonlat, amelynek a hátterében a házi közösség, a nép szempontja bukkan fel (mindazon megfontolásokkal, amelyeket az Ószövetség kapcsán tettünk). Hogy kik ennek a „háznépnek” a tagjai, az az idézett hely folytatásából derül ki, ahol a szerző különbséget tesz „miközöttünk” (akiken elkezdődik az ítélet) és azok között, „akik nem hisznek az Isten evangéliumában” (uo.). Vagyis az Isten házanépéhez való tartozás elsődleges kritériuma az evangéliumba vetett hit. Ennek a jelképrendszernek a gyökereit a hegyi beszédben lelhetjük fel, ahol a nagy tanítás végén Jézus a sziklára épült ház hasonlatával (Mt 7,24-27) írja le a különbséget aközött, aki „hallgatja szavamat, és tettekre is váltja” (vagyis hisz az evangéliumban - 24. v.), és aközött, aki „hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre” (26. v.). A hitetlen balgasága, s a ház (élet és háznép) romlása már az Ószövetségből, a bölcsességi irodalomból ismert kép. így tehát a házról való beszéd tulajdonképpen azzal a végső kérdéssel szembesít, hogy a hívő megmarad-e hitében, vagy sem. A pusztító vihar leírása, a szélzúgás, a hömpölygő áradat mind csak kiemeli ennek az ítéletnek az eszkatologikus karakterét, amikor a ház romlásán vagy megmaradásán keresztül kinyilvánításra kerül a hitetlenség, illetve a hit. 6 Ld. Michel, O., art. oTkcm; etc., in ThWNT 5,122-160.
