Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Scola, Angelo - Török Csaba (ford.): A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata?
16 Angelo Scola bíboros értékének felmutatása) és a lelkipásztori teológiának (amely a keresztény közösség számára fontos szektorként viszonyult hozzá) volt a sajátos tárgya. Másrészt azt kell mondanunk, hogy a házasság szentsége kapcsán folytatott teológiai reflexió még most is éppen csak kilépőben van abból a zsákutcából, ahol egy rövidlátó szentségi teológia okán hosszú ideje tartózkodott.7 A család teológiája kapcsán (amely a házasság teológiája egyfajta függelékének látszott) a kritikák kiemelték a tárgyiasító szemlélet élettelenségét.8 A Karol Wojtyla reflexióját folytató II. János Pál-i tanítóhivatalnak hála9 nyerte el a házassági nyelvezet (és nem pusztán a „jegyesi szókincs”10 11) az általános figyelmet.11 Anélkül, hogy összegezni akarnánk, akár csak vázlatos módon is, II. János Pál aprólékos tanítását e kérdés kapcsán,12 ki kell emelnünk e nyelvezetnek két jelentőségteljes elemét. Az első elem, amelyet a Mulieris dignitatem (MD)13 harmadik fejezete kifejezett módon leír, az istenképűség, az imago Dei elmélyítésében áll. II. János Pál nem elégszik meg azzal, hogy azonosítsa ezt az ember értelmes és szabad lényként való létével, követve a zsidó és a keresztény hagyományt, amely továbbra is jellemzi a nyugati, most már szekularizált gondolkodást, hanem 7 Ld. O’Neill, I sacramenti, in Bilancio della teológia del XX secolo, vol. 3 (szerk. Vander Gucht, R.-Vorgrimler, H.), Cittá Nuova, Roma 1972, 295; Palmer, P. F., Needed: A Theology of Marriage, in Communio 1 (1974/3), 243-260; Tettamanzi, D., Matrimonio, in La Scuola Cattolica 114 (1986), 585; Marengo, G., Creazione, alleanza, sacramentalitá del matrimonio, in Anthropotes 8 (1992), 27-39. 8 Kijelenthetjük, hogy „a keresztény hagyományban anélkül jött létre a házasságról való beszéd, hogy megérezték volna annak szükségességét, hogy meghosszabbítsák azt a család elméletével. Épp ellenkezőleg, olyan formák alakultak ki, amelyek valódi gátat jelentettek az ilyen irányú fejlődésnek” -Angelini, 1992, 467-468. 9 Ld. II. János Pál, A férfi és a nő eredeti egysége, Kairosz, Budapest 2009. 10 Hogy világosan fogalmazzunk, különbséget teszünk aj egyességi szókincs, a házassági nyelvezet és a házasság misztériuma között. Ajegyességi szókincs alatt a jegyességre vonatkozó anyagi képeket értjük (vőlegény-menyasszony, menyegző, házasságtörő asszony...), amire a Szentírás bőséges példát szolgáltat. A házassági nyelvezettel a jegyesi kategóriák hermeneutikai olvasatát jelöljük. Az Efezusí levél szerzője az 5,21-33 perikópában jó példáját nyújtja ennek: a Krisztus- Egyház és férj-feleség összehasonlítás alkalmazása arra vezette a Trentói Zsinatot, hogy kijelentse: ezzel a szakasszal a szerző innuit (sugallja) a házasság szentségi szemléletét (ld. DH 1799). Végezetül pedig a házasság misztériuma kifejezést arra alkalmazzuk, hogy vele a házassági nyelvezet kritikus és organikus kidolgozását jelöljük, méghozzá az intellectus fidd (hit-megértés) távlatában. 11 Néhány szerző, aki foglalkozott ezzel a témakörrel: Scheeben, Szolovjev, Fessard, Buber, Lévinas és Balthasar. 12 Kísérletet tettünk arra, hogy kiemeljük II. János Pál tanítóhivatalának eredetiségét, ld. Scola, A., II mistero nuziale, vol. 1: Uomo-donna, PUL-Mursia, Roma 1998. 13 MD 6-8. A pápa különösen is elmélyítette az imago témáját az első sorozat VIII. és IX. kate- kézisében (magyarul Id. II. János Pál, A férfi és a nő eredeti egysége).