Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció
66 Török Csaba csolatban.17 Ezek gyújtópontjaiban a Hitvallás, a Katolikus Egyház Katekizmusa, az evangélium, valamint a katolikus hit mélyebb megismerése és az elmélyült szentségi élet áll. „Fokozni kell a hitre való reflexiót, hogy segítsük az összes Krisztus-hívőt abban, hogy tudatosíthassák és föleleveníthessék Evangéliumhoz tartozásukat ezekben az időkben, amikor az emberiség oly mély változásokat él át” (PF 8). A hitre való reflexió sajátos formája a katolicitásunkról való elgondolkodás, amelynek gyümölcsöket kell hoznia az „oly mély változásokat átélő” emberiség számára az új evangelizáció által. Ha magunkévá tesszük a katolikus mivoltról fentebb elmondottakat, a missziós megnyílás szükségességét, illetve a kettős hűség gondolatát, máris megérthetjük, miért is fontos nem csak egyes elemeiben, de a maga teljességében a katolikus új evangelizáció napjainkban, amelyet természetesen önmagunkon kell kezdenünk. Hiszen a legfontosabb társadalmi jelenségek olyan emberképet s olyan életideálokat hoznak létre, amelyek élhetetlenné, embertelenné teszik a valóságot. Nem egyszerűen az ateizmusról, materializmusról vagy valamiféle vallásellenes ideológiáról van szó, hanem az egyre szélsőségesebb önközpontúságról (individualizmus), az ezzel együtt járó érzéketlenné válásról (a szolidaritás fogyatkozása), a boldogságeszmény torzulásáról (fogyasztói szemlélet és a gazdaság szükségszerű krízisbe fordulása a túlfogyasztás okán) és egy egyre nagyobb mérvű identitásvesztésről, elszemélytelenedésről, masszába olvadásról (globalizáció), amit depresszió, reményvesztés, kiábrándultság, üresség-érzet és a jövővel szembeni érdektelenség kísér a családválság, a demográfiai összeomlás s a felelőtlen környezetpusztítás képében. Az új evangelizáció hangja csak akkor tud hatékonyan megszólalni, ha megfelelő válaszokat ad a felmerülő jelenségekre, s valódi, élhető alternatívát mutat fel a negatív jelenségekkel szemben. A katolicitás épp ezért Egyházon belül és kívül úgy kell, hogy megjelenjen napjainkban, mint a sokféleség megőrződése mellett beteljesülő egység, az egyént nem leromboló, hanem felépítő közösség; nem a részeket egymásba olvasztó mindenként, hanem saját identitásukban megőrző, mégis elold- hatatlanul egymáshoz kapcsoló testvéri egészként. Már II. János Pál megújuló egyházi szervezetet és érettebb közösségeket kívánt a helyi egyházaktól, s ezen elvárások napjainkra csak még sürgetőbbé váltak. Világosan látnunk kell, hogy az Egyházon belüli álviták centralizáció17 Hittani Kongregáció, Javaslatok és lelkipásztori útmutatás a Hit évéhez, in XVI. Benedek, Portafidei, p. 29-46.
