Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
50 Hermann J. Pottmeyer nak s a tanítóhivatalnak, egyházkormányzatnak megengednie a kölcsönösségen alapuló, Egyházon belüli párbeszédet? 6. AZ EGYHÁZON BELÜLI PÁRBESZÉD AKADÁLYAI - TEOLÓGIAI KÉRDÉSFELVETÉSEK Két alapot neveznék meg a fenti nehézség okaként. Az egyik az egyoldalú hivatalfelfogás. A döntések meghozatala terén minden kötelező részvételt a hivatalviselő szuverén módon elgondolt döntési hatalma korlátozásának tekintenek (úgy a pápa kapcsán a püspökök, mint a püspökök kapcsán a világiak részéről), jóllehet egyáltalán nem lenne szükséges, hogy ez így legyen. A hivatalból fakadó döntések az előkészítésük során a nagyobb részvétel révén inkább nyernek a tekintélyben és a megfelelőségben, miként ezt a tapasztalat mutatja. Nos, ez elől a tapasztalat elől elzárkózunk, mégha újra és újra fel is csendül ez a zsinati dokumentumokban. Ezért az ilyenfajta vezetési gyakorlat a mai érzület számára tekintélyelvűnek tűnik, s a testvériségre való felhívás üresen cseng. A másik, ezzel összefüggő akadály a kölcsönösségen alapuló Egyházon belüli párbeszéd útjában az a körülmény, hogy ezen párbeszéd során egyoldalúan csak a pásztorok küldetése fajsúlyos. Ők tényleg arra kaptak küldetést, hogy az evangélium igazságát közvetítsék és biztosítsák. Azonban az igazság közvetítésének megbízatásán túl még fennáll az igazság keresésének a feladata is. Még ha a Szentlélek vezeti is őket, a pásztorok, a pápa és a püspökök, véges emberek akkor, amikor értelmezik az evangéliumot, s az értelmezés által a mindenkori kihívások terén gyümölcsözővé tegyék azt. Már az úgynevezett apostoli zsinat (ApCsel 15,1-34; Gál 2,1-10) megmutatta, milyen közös erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy egy adott kérdés (körül kell-e metélni a pogány keresztényeket) kapcsán kikutassuk Isten valódi akaratát. Ebben a keresésben részt vett az egész közösség. Ezért történt meg, hogy mindig újra összegyűltek szinódusokra és zsinatokra, ahol a püspökök a helyi egyházak vezetőiként és képviselőiként azon fáradoztak, hogy egy konkrét kérdés kapcsán kikutassák Isten akaratát. Az így született döntések az első századokban csak akkor léptek hatályba, hogyha a helyi egyházak a saját hitükkel összhangban lévőként befogadták azokat. Az igazság keresése a pásztorok egymás közötti és közösségek közötti, egyfajta kölcsönös párbeszédeként valósult meg. Szögezzük le: az Egyházon belüli párbeszédben arról van szó, hogy kikutassuk Isten akaratát korunk Egyházának látható alakja és cselekvése szá
