Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
44 Hermann J. Pottmeyer Enciklikájában VI. Pál kijelenti, hogy az Egyház és a mai világ kapcsolatának megfelelő leírására „a ma már általánossá vált kifejezést, a párbeszédet alkalmazzuk” (ES 66). A találkozásnak ez a módja előfeltételezi „a vallásos, illetve nem vallásos ember érettségét, aki a nevelés vagy kultúra által képessé vált a gondolkodásra, beszélgetésre és a párbeszéd méltó fenntartására” (ES 80). Ezért a párbeszéd kivételes mód arra, ahogyan az Egyháznak napjainkban be kellene teljesítenie údvösségszolgálatát. „Az Egyháznak párbeszédbe kell kezdenie azzal a világgal, amelyben él. Az Egyház a szó, az Egyház üzenet, az Egyház dialógus” (ES 67). Hogy párbeszédet folytathasson, az Egyháznak meg kell ismernie dialóguspartnerét, s közel kell lépnie hozzá. A pápa valóban komolyan veendő partnert lát a mai társadalomban a párbeszédhez, amely felmutatja a kölcsönösség elemeit. „Szükséges, hogy még mielőtt szólnánk, meghallgassuk a másik hangját, de még inkább a szívét; és amennyire lehet, értsük meg, tiszteljük, és ott, ahol lehetséges, haladjunk ebbe az irányba” (ES 90). Ily módon „felfedezhetünk igazságelemeket mások véleményében” (ES 86). A párbeszéd nem lehet gőgös vagy sértő, hanem legyen türelmes, nagylelkű és bizalommal telt. „Tekintélye belülről származzon, a kifejtendő igazságból, a kiáradó szeretetből, a javasolt példából” (ES 83/2). Barátságos légköre legyen, amely „egyesíti a lelkeket a jóhoz való kölcsönös tartozásban, amely kizár minden önző célt” (ES 83/3). Azonban a partnerhez való közeljutásra irányuló fáradozás „semmiképpen se indítson minket arra, hogy felhígítsuk az igazságot, vagy bármit elvegyünk belőle. Párbeszédünk nem lehet gyengeség a hit magatartásával szemben” (ES 91). VI. Pál a következőképpen alapozza meg az egyházi üdvküldetés párbeszédes karakterét: [a párbeszéd] „,magának Istennek a tervében is ott van ... A kinyilatkoztatás - az a természetfölötti kapcsolódás, amelyet maga Isten kezdeményezett, hogy megszólítsa az emberiséget - egy olyan párbeszéddel fejeződik ki, amelyben Isten Igéje a megtestesülés, és majd az evangélium által fejezi ki magát... Az üdvösség története éppen erről a hosszú és változatos párbeszédről szól, mely Istentől indul el, és különböző és csodálatos beszélgetést valósít meg az emberrel” (ES 72). A mai világgal folytatott párbeszédben tanúsítandó odafigyelés, kölcsönösség látványosan háttérbe szorul, amikor a pápa az Egyházon belüli párbeszédről szól. Ezt a dialógust is ajánlja, azonban ez nem kérdőjelezheti meg soha a pásztorok tekintélyét. Erőteljesen hangsúlyozza a pásztorokkal szembeni engedelmességet „és a törvényes elöljáró hatalmának való tisztelet- teljes alávetést ... ami készségük és derűs voltuk miatt illik a szabad és szerető fiákhoz. Az önállóság, a bírálat, a lázadás szelleme nehezen egyeztethető