Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Guerriero, Elio - Török Csaba (ford.): Az Egyház katolicitása Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
Az Egyház katolicitása Hans Urs von Balthasar gondolkodásában 21 pedig a kereszthalálig vezet. „Az Isten és az ember közötti dráma itt jut el a csúcspontjára, mivel a megromlott véges szabadság a bűnét Istenre veti, mint az egyetlen vádlottra, a bűnbakra, és Isten engedi magát megsebezni”.6 Az ember tehát Krisztusra ruház minden bűnt, aki ezáltal katolikussá válik úgy a vétekben, mint a kegyelemben. Ez az átmházás mindazonáltal semmilyen eredményre sem vezetne, ha az, akit ezzel megterhelnek, nem akarná ezt, s nem lenne a hordozására képes. Ezt az érvet hozza fel Szent Atanáz Jézus istenségének az alátámasztására, von Balthasar pedig azt javasolja, hogy tekintsünk itt messzebbre, szentháromságos irányba. A Fiú kenózisá- ba és keresztjébe az egész Szentháromság belevonódik. Az Atya az, aki elküldi a Fiút, s elhagyja őt a kereszten, a Szentlélek pedig az, aki egyesíti kettejüket, akár a szétválás formájában is. Ám a bűn, valamint a kiengesztelés katolicitása még tovább megy. Halála után Jézus alászáll a poklokra, hogy tanúsítsa szolidaritását az elhunytak felé, hogy Isten tetszésének a katolicitá- sát kiterjessze azokra is, akik foglyok voltak a halál országában. Ugyanakkor Jézus az Atya csöndes ölelésében kiemelkedik ebből a kenózisból. Ez lesz az új élet kezdete, a Fiú visszatérése az égbe, ahol az Atya jobbján ül. A Feltámadott immár oly módon jelenik meg Magdolnának, az apostoloknak és a tanítványoknak, hogy „a Fiút látjuk, de benne az Atyát pillantjuk meg. Most a hitben, egykor a szemlélésben”.7 Jézus tehát katolikus vertikális értelemben, amennyiben nyitva tartja a közösséget a szentháromságos élet és a világ között, Isten őáltala érdeklődik a világ iránt, s a világ ezért remélheti, hogy út nyílik előtte Hozzá. Jézus ugyanakkor megalapozza a horizontális katoli- citást is, amely által az emberek megnyílnak egymás felé, szerethetik egymást, s szolidaritásban élhetnek Isten színe előtt. AZ ATYA KÉT KEZE Szent Iréneusz ezzel a kifejezéssel jelöli a Fogoszt és a Bölcsességet, a Fiút és a Szentlelket, akikkel az Atya végbeviszi a világ egész művét: a teremtéstől a megváltásig, az Istenben való végső beteljesedésig. Isten Szava és Isten Felke oly közel állnak egymáshoz, hogy szinte összecserélhetőek. A megváltás művében mindazonáltal a Szentlélek megelőzi a Fiút. A Félek az, aki megámyé6 Balthasar, H. U. von, Theodramatik, Bd. IV: Das Endspiel, Johannes, Einsiedeln 1983 (idézve az olasz fordítás alapján: Teodrammatica, vol. IV, 312). 7 Balthasar, H. U. von, Verbum Caro (Skizzen zu Theologie 1), Johannes, Einsiedeln 19903 (idézve az olasz fordítás alapján: Morcelliana, Brescia 1985, 194).
