Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai

Az Egyház mint communio

87

Ugyanerről a communióról ezért ugyanezen a helyen azt is kimondják, hogy azt a szeretet élteti, és utalás történik ezen fogalom egyháztörténelem során feltárult gazdag jelentésére”109.

Meg kell még említenünk, hogy a communio-egyházképnek eszkatologi- kus távlata is van, hiszen csakis Krisztus második eljövetele és a mennyei Jeruzsálem megvalósulása képes beteljesíteni azt a szakramentális, részesedési dinamikát, amelynek erejében az Egyház Isten és ember, ember és ember kegyelemben megvalósuló közössége.110

b) A zsinati tanítás recepciója

Mint láthattuk, a zsinati tanítás számos vitát felvetett. Ez azt eredményezte, hogy az Egyház mint communio elgondolás a recepció szintjén sajátos visszhangra talált, ám nagyon eltérő módon.

A felszabadítás teológiája a középpontba helyezi a communio fogalmát. Ám milyen egyházképet takar ez a perspektíva a felszabadítás-teológusok szerint? Két fő jellemzőjét emelhetjük ki:- Demokratikus/differenciálatlan közösség, egyfajta iglesia popular, egy „bibliai értelemben” átformált „nép egyháza”. Ez nem zárja ki a hierarchikus szolgálat fennállását, ám radikálisan a második helyre állítja azt. Az elsődleges a krisztushívők alapvető egysége. A második Vatikánum valóban elmélyítette az „Isten népe” gondolatot, azonban a későbbi teológiai eszmélődés ennek pontos értelmezése során eltérő véleményekre jut. Sokakkal egyetemben L. Boff úgy véli111, hogy a zsinati teológia alapján a hierarchikus szolgálatok rendje nem az Egyház isteni alkotmányának része, hanem pusztán emberi intézmény.112

109 Hünermann, P., Theologischer Kommentar zur dogmatischen Konstitution über die Kirche Lumen gentium, 417, 222. lábjegyzet.

1 0 Ez az eszkatologikus szempont hangsúlyossá válik a LG 50-ben (Az egész misztikus test közössége), ahol a halottakért végzett imáról és a szentek tiszteletéről esik szó.

m A témához Id. Boff, L, Kirche: Charisma und Macht. Studien zu einer streitbaren Ekklesiologie, Patmos, Düsseldorf 1987.

112 Ezen elgondolás hivatkozási alapja a Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúció már idézett szöveghelye (nr. 8). A sokak által képviselt olvasat szerint itt az kerül kimondásra, hogy a földi és a mennyei egyház megosztás párhuzamosan fut az emberi és isteni elemek kettősségével (vagyis ami az Egyházban isteni, az a mennyei egyház kategóriájába tartozik; ami pedig a földi egyházhoz tartozik, az mind emberi elem). Ezen értelmezési távaltokról ld. LThK2 12 (KI), 156-337, 170skk. Ez az olvasat kizárólag a szöveg alapján nem támasztható alá feltétel nélkül: adott esetben a szöveg alapján fenntartható az a vélekedés is, hogy az összetett mivolt már önmagában a földi egyházban is tetten érhető, amennyiben egymagában ez is isteni és emberi elemek-