Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai

Az Egyház mint communio

77

ahol nem egyszer (az újkori államelméletek hatására) kialakult az abszolút monarchia rendje. Az Egyház mint societas perfecta elgondolása lehetővé tette, hogy tisztán társadalmi szinten, mintegy „kifelé” lehessen értelmezni, milyen viszonyban áll a hívő közösség a civil intézményrendszerrel. A fogalom ezért mély és alapos kifejtést nyert a dogmatika mellett az egyházjog terén is.

Mindazonáltal a túlzóan objektiváló, az intézményes dimenziót túlhangsúlyozó egyháztan veszélyeket is hordozott magában: teológiai fogalmak váltak jogi természetűvé, az Egyház mint misztérium átalakult egyfajta fogalmi, elvont konstruktummá, amely nem volt képes integrálni a bibliai egyházfelfogás dinamikus elemeit, mindenekelőtt a részt kapás-közösségiség (koinónia) egyes szempontját.

4. ÜJKORI FILOZÓFIAI OLVASATOK - NÉHÁNY PÉLDA

Az újkori filozófiában megfigyelhető a koinónia-communio fogalmának a szekularizációja. Kilép abból a késő ókor és a középkor teológiai szövegkörnyezetéből, és új filozófiai jelentésekkel ruházzák fel.

Leibniznél egyedi kifejtést nyer a koinónia. Támaszkodva a keresztény irodalom Istennel való közösség, Isten közössége (koinónia tou theou) gondolatára, a neves filozófus kidolgozza ennek az elképzelésnek egy kozmológiai vetúletét. Magát a monászként felfogott világot értelmezi communió- ként, amelyben létezik egy előre rögzített „Systeme de la communication des substances’’72. Ezen felfogás révén szembehelyezkedik a világ testre és lélekre, rés extensára és rés cogitans-ra való descartes-i megosztásával. Leibniz emellett használ egy másik teológiai kifejezést is a dolgok ezen egységének leírására, mégpedig a perikhórésziszt. Egy 1710-ben kelt, R. P. de Bosses-nak címzett levelében azt írja, hogy minden dolgok összefüggnek egymással, egyfajta perikhórésziszben állnak, ezért egy dolog teljes megismerése feltételezné az egyetlen egészként felfogott univerzum ismeretét is. Mivel pedig ez lehetetlen, ebből kifolyólag az egyes dolgok tökéletes megismerésére sincs lehetősége az embernek.73 így tehát a leibnizi gondolatban a koinónia fogalma egybeolvad a perikhórészisszel.74 *

72 Idézi: Riedl, M., art. Gemeinschaft, HWPh 3, 240.

73 Ld. Leibniz, G. W., Die philosophischen Schriften, 2,412; idézi: Stemmer, P., art. Perichorese, in HWPh 7, 258.

74 A leibnizi szóhasználatnak megvan a maga előzménye J. H. Bisterfeldnél, aki a perikhórésziszt

latinul Így fordítja: immeatio. Ennek két formáját különíti el: reális (a természetben előforduló dől-