Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
74 Török Csaba fejezés jelentési mezeje elsődlegesen a Szentlélek működésére utal: a Lélek gyűjti egybe az Egyházat és tartja életben Isten Igéjének hallgatása által. így tehát a communio sanctorum értelmezésében a lutheri hangsúly átkerül a szent dolgok (sanda) közösségéről az Isten által megszentelt személyek (sancti) közösségére, miként azt az ágostai hitvallás is megfogalmazza: „Est autem ecclesia congregatio sanctorum, in qua evangélium pure docetur et recte ad- ministrantur sacramenta"60. Mint láthatjuk, a communio fogalmát felváltja a congregatio, ez is mutatja a szubjektum irányába való eltolódást. Hiszen a communio - miként írásunk elején megmutattuk - elsődlegesen a részt kapás, a részesedés objektív értelmében áll (fenntartója, középpontja az a valóság, amelyben az ember részesedik - az Egyház esetében a sancta). Ezzel szemben a congregatio mint gyülekezet egyértelműen a személyeket állítja a középpontba (az Egyház esetében a sancíi-ról van szó). Ez az eltolódás okozza, hogy a lutheri teológiában a sancta (a szent dolgok, a görögül müsztérionnak, latinul sacramentummk nevezett szentségek) háttérbe szorulnak, nem ezek lesznek a tulajdonképpen egyházmisztérium hordozói. A misztérium mint olyan újfent személyes arcot ölt, hisz Luther számára maga Krisztus az: „Mik tehát a misztériumok? Nem mások, mint maga Krisztus, vagyis Krisztus hite és evangéliuma”6'. Luther a communio sanctorum értelmezésekor ezen felül még felhasználja a communicare ige jelentését is, amennyiben az Egyházon belül minden kereszténynek a kölcsönös szolgálat révén oda kell adnia magát, egyfajta áldozathozatalt kell felvállalnia.62 „Mindennek, amink van, szolgálatban kell állnia. Ami nem áll a szolgálatban, az rablás”63 Ezzel a hangsúllyal tulajdonképpen a platóni államelmélet koinónia-felfogásának alapgondolatát vezeti tovább. A nagy német reformátor megközelítésével radikálisan változott meg az Egyház képe. A szentek közössége elveszítette misztikus-objektív értelmét, és megjelent egy új hangsúlyú elgondolás, amelyben egyfelől radikálisan lecsökkent az intézményes-látható egyház szerepe (Ecclesia visibilis), míg a láthatatlan-szubjektív szempontú egyház (Ecclesia invisibilis) teljességgel az ekklezio- lógia központjába került. A lutheri felfogás jelentős hatást gyakorolt az újkori egyházfogalomra: a gyülekezet „a vallási öntudat azon ténykedését jelöli, amelyben ez önnön előfeltételei felől nyilvánvaló módon bizonyosságot nyer”64. A szubjektum tehát az első, míg a gyülekezet - a maga objektív valóságával - a má60 Ágostai hitvallás, VII. artikulus. 61 Luther, M., WA, 10/1/2,126; vö. Stupperich, R. - Red., art. Mysterium, in HWPh 6, 265. 62 Ld. Honecker, M., art. Kirche. Vili. Ethisch, inTRE 18, 318. 63 Luther, M., WA 12, 470, 40; idézve: uo. 64 Rendtorff, T., art. Gemeinde, in HWPh 3, 238.
