Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
72 Török Csaba- Oltáriszentség. Tamás korára már állandósult az Oltáriszentségnek com- munio-ként való megjelölése, ám ennek megvan a maga erőteljes filozófiaiteológiai alapja: az, hogy az Eucharisztia által részesedünk Krisztus testén és vérén keresztül az Ő istenségében55. Ez a gondolat visszatükrözi a közösség mint részt kapás gondolatát. Ehhez még hozzáfűz (más helyütt pedig megerősít56) Tamás egy másik szempontot, mégpedig azt, hogy az Eucharisztia összegyűjti és egységbe kapcsolja az embereket - ezen a ponton láthatjuk, hogy az Eucharisztia miként kötődik az Egyház gondolatához. Ahol ez a három szint egybetalálkozik (társadalmi szervezet, közös cselekvés és isteni communio) az nem más Aquinói Tamás szerint, mint az Isten népe gondolat. Ezt - követve Szent Ágoston tanítását - így fejti ki a Zsidókhoz írt levélhez fűzött kommentárjában: „sicut enim diát Augustinus: «popu- lus est coetus multitudinis, iuris consensu et utüitatis communione sociatus»57. Quando ergo consentiunt in ius divinae legis, ut sint adinvicem utiles et tendant in Deum, tunc est populus Dei”58. A késő középkorban jelenik meg a communio fogalmának egy új vetülete, mégpedig az egyéni vallásosság, a lelkiség terén. Eckhart mester szól az Istenről, aki adományaiban szünet nélkül magát adja, ajándékozza az embernek. Az ember, aki ezeket befogadja, közösségre léphet vele. A devotio modema számára is kedves gondolat, hogy Isten a kegyelemben közli (communicat) önmagát. Az embernek is Istennek ehhez a szerető kegyelmi dinamizmusához hasonlóan kell élnie: jósággal és szeretettel kell fordulnia szenvedő, nehéz helyzetben lévő embertársaihoz - az isteni jóság communio-teremtő communicatio-ja így valósul meg az emberi létezés szintjén. Mint láthatjuk, a communio-gondolat kapcsán el kell választanunk a strukturális-intézményes és a szisztematikus teológiai szinten. Az Egyházat az első értelemben tekinti a keresztény hagyomány communionak, ami jelenti úgy a szent dolgokban való közös részesedést, mint a szeretetszolgálatot, a kölcsönös segítségnyújtást. A dolog lényegéből fakadóan az így felfogott közösség mindannyiszor intézményt, societas-1 is jelent. 55 „... dicitur communio, quia communicamus per ipsam Christo et quia participamus eius came et divinitate, et quia communicamus et unimur ad invicem per ipsam" - Aquinói Tamás, S. Th., III. q. 73. a. 4 „... dicitur communio vel synaxis, quod idem est, inquantum scilicet homo congregatur ad unum et ad seipsum et ad alios ei, quod est maximé unum, coniunctus” - Aquinói Tamás, Scritpum super sen- tentiis, IV. d 8. q. La. 1. qc. 3. 57 Szent Ágoston, De Civ. Dei, II, 21. 58 Aquinói Tamás, In Hehr., VIII, 3.
