Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
64 Török Csaba b) A bibliai gyökerek Az Ószövetség LXX-fordításában a koinónia a hbr gyökre visszavezethető hóhér fogalmat jelöli. A szöveghelyeket megvizsgálva azt látjuk, hogy a héber nyelv ezzel a szóval az emberek egymás közötti viszonyát írja körül (olykor a bálványokhoz fűződő emberi viszonyt is), ám soha nem alkalmazza ezt a kifejezést az Isten és az ember közötti kapcsolat megjelölésére.14 Ennek minden bizonnyal a pogányság kultuszai és bálványáldozatai jelentik az okát. Nem kell ezen csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük a fentebb leírtakat, vagyis hogy pogány-kultikus szövegkörnyezetben az áldozati lakoma minősült az istenség és az ember közötti közösség megteremtőjének. Elsőként alexandriai Fiion kezdi el a koinónia szót Isten és ember viszonyára alkalmazni, ám ennek előfeltétele, hogy ő már késői szerző, akinek nem annyira a primitív pogány bálványimádás, hanem sokkal inkább a fejlett hellenista bölcselet a kortársa. Alapvetően átveszi a görög filozófia nyelvezetét, amennyiben a koinónia fogalma alatt azt a szoros közösséget érti, amely az ószövetségi áldozat, a kultusz révén Isten és az ő kiválasztott népe, a hívő ember között létrejön.15 Ez a megközelítés egyébként mondhatni zsidó alternatívája a keresztény gondolatnak, a kenyértörési communiónak. Az Újszövetség szövegeit megvizsgálva azt látjuk, hogy a szentírási könyvek tartalmazzák a kifejezés főbb jelentési síkjait16:- Valakivel közös részt bírni valamiben, részesedni valamiből. Elsősorban a hívő Istennel való közösségéről van szó, amennyiben Krisztusból, Krisztusban részesedik.17 Ennek útja a hit, amely által az ember befogadja az evangéliumot. Mindazonáltal a részesedés18 legsajátosabb kifejeződése a kenyértörés közössége: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?” (lKor 10,16). Ezen a ponton Szent Pál támaszkodik az ószövetségi áldozat gondolatára19, de nem kizárható a pogány filozó14 Ld. Hauck, F., art. koinónosz etc., in ThWNT 3, 800-804. 15 Philón, De speáalibus legibus, 1,221. 16 Ld. Hauck, F., art. koinónosz etc., in ThWNT 3, 804-810. 17 Ez a gondolat különösen is erőteljessé válik a jánosi teológiában: „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (ljn 1,3). Pálnál, de a koinónia-/communio-fogalom egész történetében elválaszthatatlan a közösség fogalma a részesedés tuilajdonképpeni kifejezőjétől, a metekhein igétől, vö. Hanse, H., art. metek- hő, in ThWNT 2, 830-832; Schönberger, R., art. Teilhabe, in HWPh 10, 961-969. „Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei?” (lKor 10,18) - az oltár itt Isten helyett áll.
