Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
18 Michael Figura resztény ókor gondolkodásában. Eszerint az Eucharisztia úgy viszonyul az Egyházhoz, mint az ok az okozathoz, az eszköz a célhoz és mint a jel a valósághoz.6 Utal a két X-XI. századi eucharisztikus vitára, amelyek leginkább Paschasius Radbertus és Rathramnus (első eucharisztikus vita), valamint Berengár és Tours-i Lanfrank (második eucharisztikus vita)7 között zajlottak le, s a corpus verum-ról a corpus mysticum-ra való fogalmi eltolódásra vonatkoztak. Míg az egyházatyák és a kora-középkori teológia számára az Egyház Krisztus igazi teste (verum corpus Christi), addig az Eucharisztiát - a szentségi test minden valóságossága mellett - mégis gyakran Krisztus misztikus testének (mysticum Christi corpus et sanguis) nevezték. Emögött az ókeresztény egyház misztikus nyelvezete bújik meg: „Úgy a görög, mint a latin, úgy a liturgikus, mint a teológiai keresztény hagyományban mindazt, ami az oltár misztériumával van kapcsolatban, igen gyakran és mondhatni látatlanban a «misztikus» fogalmával jelölték. Semmi sem természetesebb ezért annál [...], hogy Krisztus eucharisztikusán jelenvaló testét «misztikusnak» nevezték [...]. A hagyomány arra utal, hogy Krisztus teste «misztikus szavak», «misztikus áldások» révén vált jelenvalóvá az oltáron; ezeket «misztikus jelek» és «misztikus cselekvések» övezték, amelyeket a pap a víz és a bor «misztikus kehelyben» való «misztikus vegyítésével» vitt végbe.. ,”8 9. A fent nevezett fogalmi eltolódás az új-platonikus képelméletnek (imago, figura) a verifas-hoz, vagyis a dologhoz magához való, az eucharisztikus viták idején még nem tisztázott viszonyával kezdődött. Ebben a szövegkörnyezetben lett az Eucharisztia lassan a corpus verum-má, mivel a corpus mysticum-ként való megjelölése jelenthette volna az emberré lett, keresztre feszített, feltámadt és felmagasztaltatott Úr testeként való valóságosságának meggyengítését. Imádjuk az Eucharisztiát: Ave, verum corpus, natum de Maria Virgine. Hisszük az Egyházat (credo Ecclesiam) mint Krisztus misztikus testét. De Lubac rámutat, hogy ez az átmenet oly gyorsan játszódott le az atyáknál, hogy amikor „a «Krisztus teste» kifejezés minden további magyarázat nélkül fordul elő, gyakran nem az Eucharisztiáról, hanem az Egyházról van 6 Vő. Lubac, H. de., Corpus Mysticum, 23 (idézve H. U. von Balthasar német fordítása alapján: Corpus Mysticum. Kirche und Eucharistie im Mittelalter. Eine historische Studie, Einsiedeln 1969, 25). 7 Mindkét eucharisztikus vita kapcsán ld. a következő rövid összefoglalást: Neunheuser, B., Eucharistie im Mittelalter und Neuzeit (Handbuch der Dogmengeschichte IV, 4b), Freiburg i. Br. 1963, 11-24. 8 Lubac, H. de., Corpus Mysticum, 47k (német kiadás: 51k). 9Uo. 23 (német kiadás: 25).
